Rejtély, misztikum, fordulatos kalandok és megannyi emberi érzelem egyetlen, grandiózus könyvbe sűrítve. A számtalan sikeres kiadást megért remekmű a III. Karthágói Zsinat óta változatlan szöveggel ma is a könyvesboltok polcain!

Sok-sok aforizmává szilárdult életigazság, mindenki számára érthető megfogalmazásban. Ki ne gondolkodott volna már azon, vajon honnan származnak olyan állandósult szókapcsolataink, mint salamoni bölcsesség vagy bábeli zűrzavar?

A Biblia első, vaskosabbik részében nem csak erre kapunk feleletet, hanem a tudósok hosszú sora által eredménytelenül kutatott kérdésre is: hogyan jött létre a világ? Miként népesült be emberekkel?

Ki ölt meg először egy másik embert és miért futhat be azóta is akkora karriert az emberölés? Szabad-e tulajdonképpen ölni? Egyáltalán mit szabad és mit nem? Van-e a történelemnek kiválasztott népe, és ha van, melyik az? Mi a teendő egy apokaliptikus méretű katasztrófa esetén? Csak néhány kérdés, amelyre választ nyújt a fergeteges ószövetségi rész.

A folytatásban kiderül, ki teljesíti be az Ótestamentum homályos jövendöléseit – Jézus élete és tanítása négy evangélista szerint: három szinoptikus hagyományteremtő és egy pszichedelikusabb megközelítés. Csodák, példázatok, fantasztikus utazások négy korszakos jelentőségű szerző tollából.

A kritika egyhangú véleménye szerint mindnek kiemelkedő fejezete a Szenvedéstörténet, amelyből a híres amerikai színész-rendező Mel Gibson készített nagysikerű mozifilmet. De aki látta filmen, annak is feltétlenül érdemes elolvasnia a vaskos szócsatákat Pilátussal, követnie a Mi Urunkat keresztútján a Golgotára, s végigborzongania vele módszeres kegyetlenségű kivégzésének gyötrelmeit, megkönnyeznie halála lírai szépségű leírását, újra átélnie a megrendítő katarzist. Persze, ahogy az evangélium (=örömhír) műfajmegjelölés is sugallja: a happy end így is garantált.

Aki azt hinné, hogy ezzel vége, az nem is tévedhetne nagyobbat! Ekkor indul csak be igazán a történet. 

Néhány ember lelkesedése mozgalommá növi ki magát, szinte kézzel tapinthatóvá válik az önszerveződés erejének történelmi léptéke:„Ahol ketten-hárman összejöttök az Én nevemben, ott vagyok közöttetek.” (Máté 18, 20.) Igen, jól érzi az Olvasó, ez bizony a társas jelenlét facilitáló hatásának első leírása, tizenkilenc évszázaddal (!!!) az erre vonatkozó első szociálpszichológiai kísérleteket megelőzve.

Az apostoli levelek biztató szavai a mai kor emberének is megnyugvást nyújtanak, hogy aztán

a Jelenések könyve végül olyan látomásos erővel borzolja fel újra az idegeket, amilyet a Twin Peaks-ig senkinek nem sikerült megismételnie.

Ki volt valójában ez a Jézus Krisztus, aki leitatott egy komplett zsidólagzit? Aki már születésének puszta hírével csecsemőgyilkosságok elrendelését váltotta ki a regnáló hatalomból?  Aki zombivá változtatott egy hullát, kinek nevéről manapság már miniszterelnökséget vezető miniszter jut eszünkbe? Akinek a nevében önfeláldozó jócselekedeteket és gyalázatos aljasságokat egyaránt elkövetnek mind a mai napig? Tudja meg Ön is a legautentikusabb forrásból!

A Biblia szívből ajánlható minden könyvbarátnak nemre, korra  vallásra való tekintet nélkül; lélekmelengető olvasmányként esős délutánokra, utazásokhoz gyalog, szamárháton vagy a szeretet szárnyán.

Soha nem látott siker, immár több mint 500 nyelvre lefordítva! (Jelenleg nyomdában a lórieni quenya és előkészületek alatt a klingon fordítás.)

Egy könyv, amely felforgatta a világot. Fedezze fel Ön is a csodát, ami mögötte van!

"Spirituális tanítás és művészeti alkotás, mítosz és történelmi kordokumentum egyszersmind. Vigyázat, nehéz lesz utána kivonni magunkat a hatása alól." /New York Times/

"A biblia szó eredetileg ennyit jelent: könyvek. Elsőre talán megtévesztő a puritán cím, de olvasása közben egyre inkább egyértelművé válik, hogy ezek nem csupán könyvek. Ez a nagybetűs ÉLET." /Readers Digest/

"Nem merném kijelenteni, hogy a Biblia (vagy másnéven Szentírás) a világ legjobb könyve. Azt azonban erős bizonyossággal állíthatom, hogy a magyar- és a világirodalomra nézve a legnagyobb hatásúak között van, s mint ilyenre, örökérvényű remekműként kell tekintenünk."  /Szajbély Mihály, irodalomtörténész/

„Ez a názáreti kissrác már 12 éves korában kiállt a jeruzsálemi templomba felolvasni a Tórából,majd vitatkozni az Írástudó rabbikkal az értelmezésén. Mindezt annak ünnepe alkalmából, hogy népe kiszabadult az egyiptomi fogságból. Hivatalos felmérések alapján a mi 12 éveseink meglehetősen hátul kullognak olvasási készség és szövegértés tekintetében, ráadásul nagyrészük még azt sem tudja, mit ünnepelünk október 23-án. Jézus maga valódi példakép lehet a mai alsó-középosztálybeli gyermekek, Mária és József pedig a szülők előtt! /Somlyó Magdolna, Magyarországi Pedagógusok Egyesülete/

„A bizonyos időközönkénti böjt, amit a Szentírás is előír, nagyon hasznos a szervezet méregtelenítése szempontjából. Lelkünket hasonlóképpen fontos rendben tartani. Igen, nevezzük ki a hét egy napját az Úr napjának, amit pihenéssel, mentális jólétünk ápolásával, rekreációval töltünk. Mindenképp érdemes megfogadni a Bibliában foglalt útmutatásokat.” /Nagy Bea, életvezetési tanácsadó/

"Jézus Krisztus, az újszövetségi Szentírás főhőse az egyik legjelentősebb posztszókratikus filozófus és a legkarakteresebb Nagy Sándor utáni vezető egy személyben. Nem véletlen hát, hogy az Ő Könyörületes Szívéről neveztük el plébániatemplomunkat." /dr. Kaczorka Gyula, plébános atya/

„Én azt mondom: sola scriptura – csak az Írás, csak ami abban benne van. Ennyi elég az élethez. Minden más csak duma. Én elolvastam, nekem bejött. Szerintem másoknak is be fog.” /Luther Márton, reformátor/

Miközben bőrömre került a képen látható steampunkos-douglasadamses-pszichocsajos-trippy-space börtöntetkó festmény, több remek sztorit is hallottam a tetoválószalonok vidám hétköznapjaiból, ebből szeretnék most szemezgetni:

-Azt a Sandokant mennyiért varrjátok fel?

-Az Jézus…

-Ja, istenfej!? Az nem kell.

-Púppiercing mennyibe kerül?

-De hát te nem is vagy púpos…

-Varrtok ilyen karate betűket is?

-???

-Hoztam képet, ez a római katona kellene a vállamra, csak legyen még sokkal izmosabb, meg ne legyen mögötte az a kurva nagy kerítés!

-Mármint a Colosseum? Jó, nem lesz.

-Oszt ki a faszom varrat magára tapsoló kezet?

-Valójában az imádkozik…

-Mennyibe kerül egy tetoválás?

-Ez most olyan, mint ha bemennél egy autókereskedésbe, és azt kérdeznéd, hogy mennyibe kerül egy autó, de nem mondanád, hogy milyen, hogy mondjuk Trabant vagy Merci…

-Hát… csak Merci!

-Láthatatlan piercingetek van?

-Van, csak nem találjuk…

-Mennyiért lőttök hasba?

-INGYEN!!!

De a kedvencem a bejárat előtt nézelődve fel-alá járkáló ürge, aki végül belép a kisállat kereskedés és egy szex shop között elhelyezkedő szalonba, majd minden bátorságát összeszedve közli:

-Egy… síkosítót kérek.

Ünnepi meghittség árasztása következik minden szinten, az elárasztott terület pedig a magyar ugaron megsebzett lélek végtelenje.

Feketekarácsony

Fake-te országot álmodtam én

ahol minden… ahol minden szar kijön a tévén,

ahol az ízlések rohadtul pofátlanok, a pofonok  meg ízléstelenek:

Fekete Sabbath, Magyarország, én így szeretetünnepelek.

Feke-te,

hallod-e,

Jerikó,

ez kürtszó!

Fekete kürt és fekete Ady,

fekete zongora, fekete Tandori.

Fekete piacon fekete gazdaság,

lehet-e orvgizda fekete raszta srác?

Fekete tüdő, fekete epe,

fekete Kapa, fekete Pepe,

feketepéter, fekélyes máj,

a barom-méter erektál...

Feketerózsával bagzol tán?

vagy Balog Zoltán

ürít herét belé, mint telített fekete porzsákot.

Még ennyi bullshit szürkemarha-bika szarságot!

Itt nincsenek keretek, se számok, vagy tandíj, költség-eltérítés,

sem direkt nemzethülyítés, csak lókolbászból nyerítés,

a mézeskalács-országházon duplafenekű-mézesmáz,

kint meg kolbász kerítésből, a főétel paprikáshangulat, Dinsztelt Ház!

Elkúróstészta, nemzeti bélszínház, strabab, közgépsonka,

szíjjártócsni, flecsó, mesterházytorta –

sületlen beszéd az ünnepi ebéd, a főtt-itt-kár,

elmaradt világvége csak, mi elmaradott főknek jár.

Mű vészek helyett megérdemeljük most már az igazit:

Fekete Gyuribá’, az apród is bankó, majd kútba igazít.

Izmos kockafej, üres has; háromszoros vivát

a bölcsészkarnak,

költségvetés- meg térítés, aratás; három szaros pinát

minden költségszarnak!

Nyírő József magyarnóta, de Petőfi death metál!

Pál fordul a Júdáspriestre, Szent Péter gyepál,

Eladó-kiadó most apostoli szivem,

Negyvenhétezres szívelégedetlenség? Igen. Asszem, igen… 

megJelenések, meg ApCsel, korinthosziakhoz átmixelt DJ set,

ne tamáskodj, hogy ez nem forradalmi lá-tamásköltészet:

Kötélből fonsz idegeket, de ha minden kötél szakad,

köthetsz fel rá idegeneket, vagy felkötheted magad.

Levágnak mint egy csirkét róla, és levágja rólad a Halál,

hogy hun’ vagy,

úgyhogy kínoz még, te húgyagy,

majd – nyílik az anál csont és – sírodra kakál.

Boldog karácsonyt!

Vagy le se kell vágni, mert lebegsz majd, úgy lefogysz,

elvevő-igenek és adónemek, Freud és a tricera-elszólogatopsz.

Vágó Pityesz se vágná a választ, hogy mit egyek vagy mi vagyok,

Vágási Feri a fasza rock, Lady Giga csak pina-pop.

Haljon a hanyatló Nyugat! én hol vagyok?

Alienek inkább a panelek, meg a többi fasza programok!

És lehet káromkodni, hogy „Béby”, „Oh yeah” meg „Tedd fel a kezedet”,

Alien a hajléktalan is, ha akar; alien Akkezdet!

Berényimiki Gordon, Klaudia meg Schiffer – Alien versus PredátOr bán,

hol vannak már a régi nagy színkomikusok, hol van Torgyán?

Isten malmai lassan nem is őrölnek, de harcolnak,

Isten barmai Don Quijote-ként megőrülnek, befalcolnak.

Hollandból jön a fuck lumpen, a turi-pánt meg a szalma lom,

ide, hol a Dohány-Dob határa HegyeShalom,

mazel tov, indul a harácsony! „Zsidó a Szentcsalád?

Mária-vetélést!” vagy mit szólna Sz.Csanád?

jöhet a metélés? (igazságos NAV-ra)csicska szád,

a hanuka vagy a magyarok istenétől hullt e fricska rád?

IDE,

hol  a megváltónk KISZ-Jézus:

FIDESZ!

– duzzadó kebel (a frizura kétharmadrészt kitart,

a maradék meg vegyen magának Loreálondonpárizsban italt),

a hűtő Lehel

meleget meg a birka fűt,

pásztor a sok faszkalap,

ács József,

Mária nostra,

indul a mustra:

A nostradamusi jóslat

bevált. A Noszty fiú esett-e

ekkorát Kopp Marival,

mint az ország egészségindexe?

Kipp-kopp, kipi-kopp, csepereg a vízcsap. De kerek a vízcsekk!

lepereg az élet, olvad a pénz,

ma pedig torkomon nem ment le víz,

csak hét sör meg tíz Jack’.

S mi e vízdíjcsekk?

hát kommunista rezsim mauzóleuma,

turistának vicc csak e feketetáj: Lenin kamumúzeuma.

Nagy kanállal faljuk az igaz életet, hányjuk a műbort…

na de lássuk a műsort,

mit Stohl Buci vezet,

beindult a pokol gépezet.

Fekete gyémántok, fekete városok – vérvörös komcsigyár,

Menyhért is tudja, hogy Gáspár Győzi a fekete szerencsekirály.

Ki az aranypolgár, Jenő? és ki a mirha? ki a tömjén?

sem te, sem ő, sem a szürkemarha Semjén.

Tudod, az ördög Jagger, nekem meg rátzingerem van már a Twitteren,

hogy amit a Facebook-falra festesz, az rögtön megjelen s itt terem.

Boldizsár hol pisál? ébenfekete léce patakba lóg, mi lemossa sarát útja során.

Ez egy sáros patak, ahogy e vérvers szent s profán,

okosan s bután vág egyszersmind pofán.

Az igazság ötletes, de odaát van,

a hazugság az a miénk, de ideátlan.

Agyad rég halott, görbe már, mint a tükör, mit tart elénk az élő-egyenes,

a fejedbe beletúrt már, és félő, hogy belenyes.

Hallgass a szívedre,

emigrálj Tibetbe!

Pusztán negyven nap puszta télen, plusz három nap keleti bölcselet

éppen elég, kérem, hogy ne nézzen senki feléd se,

édes hazám – Herz szalámi, kenyér, tej – ó, Magyarország, az ám!

hol a fű kettőfél, az RTL kettő, a köztársaság banán.

/2012.12.22./

(Eredetileg a Napi Köz(l)önyön jelent meg.)

Egy általánosan elterjedt tévhitet szeretnék most cáfolni.

Sokunk várja a világvégét, de mindhiába, mert már megtörtént. Egészen pontosan 1996- ban. Ekkor jelent meg ugyanis Rutger Hauer főszereplésével az Omega Doom című film, melynek magyar címe: A világvége után. Ezt a témát itt le is zárhatjuk, mert minden további elmélkedés halált hozó bolygóról, vallási jövendölésekről és a szellemvilág üzenetéről teljesen indifferens, és megakadályoz minket abban, hogy a valódi feladatunkra koncentráljunk és felépíthessük legújabb legjobb utópiánkat a földet megszálló gonosz erők (ti. mi magunk) regnálásának végeztével.

Ez nem filmismertető lesz, csak nem szerettem volna viccel kezdeni, mert az egy, illetlenség, kettő csipkebokor vessző.

Magaskultúrára szomjazó ember áll a modern művészeti kiállításon egy üres vászon előtt, a cím tanúsága szerint a következőket látja: Folyópart kövekkel.

Az egyszerű értelmezést előnyben részesítő kötelező oktatás által elméjébe vésett minták rögtön vörös fényű, éles és magas hangú vészvillogóként reagálnak. Mire ő az alkotóhoz fordul:

-          Én itt egyáltalán nem látom a köveket.

-          Azért nem, Uram – kezdi el kibontani a kép valódi értelmezési tartományát az alkotó –, mert azokat a folyó már erejénél fogva tovább görgette.

-          De hol van a folyó?

-          Elment kőért.

Hol is tartunk 16 évvel a világvége után? Az emberek visszasüllyedtek társadalom előtti állapotukba, és az egyéni túlélés farkastörvényei között olyannyira elállatiasodtak, hogy netovább.

Egy ilyen posztapokaliptikus árvát figyelhettem meg a kettes villamoson. Nem azon, amit egy másik antiutópia, az 1987-es Menekülő ember egy szereplője, Dinamó tiszteletére aggattak tele világító pontokkal a köz nagy megelégedésére. Csak egy ilyen mezei sárgán.

20 év körüli átlagos fiatalember volt, még a katasztrófa előtt születhetett, de, hogy szülei odavesztek az biztos, bár ezt már csak az ő elbeszéléséből tudtam kikövetkeztetni. Azt szeretném tisztázni még, hogy nem velem beszélgetett, tehát hallgatóztam, vagyis eufemizmusként fültanúja voltam, mert hallgatózni, leskelődni, dekoltázst bámulni mikor a hölgy a szemkontaktust szeretné felvenni, fölöttébb illetlen dolog, de többször kaptam már magam rajta. Így jutottam el arra a következtetésre, hogy mivel túlságosan illendően igyekszem viselkedni ilyen helyzetekben, rám férne már egy társadalom előtti állapotba való visszazüllés, ahol az alanyokat kőbunkómmal ájultra kőbunkózom, majd testét a barlangomba viszem, ahol is asszonyommá teszem.

Innen már csak egy kis lépés, hogy lássuk azt, hogy az ilyen viselkedésminták követésére való vágyam és képtelenségem közötti ellentmondás az oka annak, hogy célpontomul választottam azt a réteget, amihez mindennél jobban szeretnék tartozni, de a bennem lévő morális gátak megakadályoznak ebben. Így életem minden pillanata szenvedés, és igyekszem frusztrálni azokat, akik frusztrációmat okozzák.

Tehát a hülyegyerek.

Egy korban hozzá közel álló nőnemű egyeddel diskurált, bár inkább azt kell mondanom, hogy prezentált neki. A kataklizma óta szemmel láthatóan több nőstény egyed fogan, mint annakelőtte, és kezdik a hímekre jellemző viselkedésmintákat a női identitás integráns részévé kisajátítani. Ennek egyetlen oka az lehet, hogy már tojás korukban úgy bántak velük, mint a hímes tojással.

A prezentáció a társadalmi elitről szólt, vagyis az előadó személyes kapcsolatairól a társadalmi elittel.

Számomra az volt érdekes az egészben, hogy a hallgató többször visszakérdezett, és igyekezett tisztázni, hogy mit is értünk ebben a kontextusban társadalmi elit alatt, és mindannyiszor ugyanazt a választ kapta: Tele vannak, tele vannak pénzzel.

Ez alapján a logika alapján a lottó mindenkori nyertese automatikusan bebocsátást nyer a társadalmi elitbe. Itt az idő, hogy a diákok befejezzék a parttalan dzsemborijaikat és szembenézzenek az igazsággal, ami a következő. Hiába halmozod a diplomákat, képzéseket, fejlesztesz személyiséget, világszemléletet, építesz emberi kapcsolatokat, amíg nem nyersz a lottón, addig csupán egy csóró senkiházi maradsz, akinek savanyú a szőlő.

Hol vannak ennek a gyereknek a szülei?

Elmentek kőér’?

A belvárosi karácsonyi vásárt is szeretném egy visszataszító pénzszivattyúként és a sznobéria zászlóshajójaként feltüntetni néhány sor erejéig, de nem fogom, csak egy kicsit.

Vannak fabódék és ott árulják portékáikat a mesteremberek és mesterasszonyok, minden szép, biztos láttunk már ilyen karácsonyi vásárt, de ez mégis olyan központi helyen van, hogy érdemes kiemelten foglalkozni vele.

Szép kék izzókkal bőségesen díszített karácsonyfánk van. Az már csak a bennem munkáló örökös rosszindulat egy téveszméje, hogy ezt sikerül összekapcsolnom az egyetlen olyan internacionális nagyvállalattal, amely két, a karácsonyfa kékségére kísértetiesen hasonlító standdal volt jelen a vásáron. Szóra sem érdemes.

Volt ott egy busz is. Szép is, nagy is, megnéztem. A busz szélvédőjében kis tábla állott, rajta felirat:

Szeretne Ön Mercedes buszt vezetni? Rendkívül egzaltált állapotba kerültem. Már láttam magam, amint a bazilika körül száguldok a busszal, végre egy igazi karácsony, de továbbolvastam és mindennek vége lett.

Amennyiben az állásajánlat felkeltette érdeklődését, kérjük küldje el önéletrajzát a szándékosannemíromle@bazmeg.hu-ra.

Ezért ne legyen világvége! Ezért kár volt az egészet várni! Ott a busz, megkérdezik, hogy szeretném-e vezetni, és amennyiben szeretném, akkor megtehetem életem hátralévő részének 23%- ban?

Más megoldás nincs. 

Ezután, már csak a betlehem megtekintése volt hátra, hogy tetőfokára hágassam magam a karácsonyi hangulatnak.

Szép míves fafigurák, némelyikről beugranak a sakk partik, de nem csúfak, kivéve az Isten jelenlétét megtestesítő angyalfigurát. Na, felebarátaim, az nagyon ronda. Ez nem is lenne baj, még az sem, hogy a pásztorok nem érkeztek meg. Nyilván az angyal még ott van az istállóban, és nem indult el szólni nekik, hogy itt az ideje megtekinteni a megváltót. A háromkirályok azonban már megérkeztek és nagybajszú székely embereknek álcázták magukat, és szerintem még ikrek is. Ismerjük ezeket az eseteket, hogy azonos család ül a világ trónjain, nincs ebben semmi meglepő. Abban sincs, hogy a patásállatokat kitessékelték az istállóból, hiszen egyáltalán nem higiénikus, hogy egy szülésnél mindenféle jószágok teleköhögik az életteret beteg leheletükkel. Én úgy gondolom, hogy az adott kor emberét ez annyira nem zavarta, mint amennyire ezt mi gondoljuk, de nem ez a gond. A gond az, hogy nem tudom, hol van József?

Elment kőér’?

Persze nevelőapa, de könyörgöm, felebarátaim, mégis megtanítja a jövőben azt a gyereket az ácsmesterségre és illően viseli Istentől rárótt feladatát, és tisztességgel gondját viseli a rábízottnak.

Akkor ne hagyjuk már ki a betlehemből.

Mi a baj ezzel az emberrel?

Kérem, ha valakinek van ötlete, hogy hol lehet József vagy ha megérkezett a kövekkel és visszaállt a családja mellé, ahol a helye lenne akkor szóljon, mert nélküle nem igazi a karácsony.

Békés, nyugodt, eredményekben gazdag világvégét és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Dr. Rossz

Maja apokalipszis

Mely vallás istene Ganésa?

Ki tehent nem esz, csak ganézza

Ormányban sós fika táncol,

Bóbita, blow bitte hardcore

Bezzeg az idődben, vén nyanya…

Megyek, mer megjött a Népszava

Voltál már bebaszva Szentesen?

Ha púznál, a teraszra, kedvesem

Lennél-e Karel Gott csicskája?

Jolyn van má megin Pitt sálja

Lerúgnád időnként Tamás Freit?

Főzessél anyáddal madártejt

Emlékek mér hová tűnnek el?

Aigner a majákkal ünnepel

Tudod-e, mennyi a bél ára?

Cseréld be fél mázsa téglára

Pénz nincs már, bélt égess: kincs étel

Fél tégely féltéglát mértékkel

Mi lesz, ha kopog a hanukaszörny?

Porn nick-je: Vágási Manitu Burn

Szerezz még Karcsinak Marlbi light!

A bab, s nem a has csikar – szarni fájt

Válladra rég zuhant fémkorlát?

Fogyassz még égetett bélflórát

Reklamálsz, mikor a macska nyers?

Érjen már véget e csicska vers

Haver, a macskanyelv mér félkész?

Nem lennék Izlandon térképész.

A múlt hétvégét négy barátommal Amszterdamban töltöttük. Rendkívüli benyomást tett rám a város sokszínű szépsége és barátságossága, valamint az a környezettudatosság, kollektivizmus és vidámság, ami a helyiekből árad, és ami meghatározza a város üdítő atmoszféráját. Két és fél nap volt csupán, lájtos brüsszeli levezetéssel, aztán itthon néhány interakció gyorsan vissza is rángatott Budapest valóságába - szóval ahogy J-Lo mondaná: Amszti, Amszti, özv.Mohácsy Károlyné from the blog... 

Ilyenkor azért elkerülhetetlen az összehasonlítgatás: mi mindent tanulhatna ezektől a fura tulipánfetisisztáktól a pösti polgár, a városvezetésről nem is beszélve. Keresgélve, hogy más magyar emberek milyen élményekkel tértek innen haza, beleakadtam egy jó másfél éve született, az enyémmel merőben ellentétes véleményre, melyben a szerző 10 pontba szedve érvel amellett, hogy Budapest mennyivel élhetőbb város, mint Amszterdam. Nem mintha Pestet szarnak tartanám, de ezek közül némelyik pontnak még az értelmezése is nehezemre esik, úgyhogy el is kezdtem pötyögni egy kommentet, de végül úgy döntöttem, önálló, hosszabb bejegyzésben reflektálok erre a véleményre, hátha valakinek épülésére szolgál, illetve hátha felmerülnek további szempontok a témában.

Link a bloghoz: http://djz.hu/2011/04/12/10-jel-hogy-budapesten-ebredtel-es-nem-amsterdamban/#more-5418

A jobb felső sarokban olvasható tanácsot - "Én blogom, ha nem tetszik ne olvasd" - én személy szerint mindenképp be fogom tartani... A szerzőt (DjZoNe) mindenesetre értesítettem, remélem, reagálni is fog, utólagos engedelmével pedig idebiggyesztem a 10 dolgot, ami miatt örül, hogy Budapesten ébredt és nem Amszterdamban:

1. A biciklisek nem érzik magukat felsőbbrendű fajnak

2. Két utcánként nem kell egy csatornán átkelned

3. Nem érzed úgy 5 percenként, hogy körbe-körbe mész és mintha itt már jártál volna

4. Amikor meglátsz egy sörözőt az nem Heinken, vagy Amstel névre hallgat

5. Nem támad az az érzésed, hogy a nemzet fontos szimbóluma a cannabis levél

6. Nincs a csatorna fedeleken három darab X

7. Olcsóbb az ásványvíz, mint a sör

8. A neon zöld hajszíneden mindenki megrökönyödik

9. Az utcán, nem áthatolhatatlan fűszag hömpölyög

10. A melletted beszélgető emberekket hallgatva nem kap el az az érzés, hogy otthon hagyták a fogmosó poharukat, vagy éppen leakarnak köpni, csak gyűjtik hozzá az anyagot

Érvként felhozni egy várossal szemben, hogy nem tetszenek a csatornafedők(6.pont) (ld.képünkön), a kocsmanevek (4.pont) vagy a holland nyelv (10.) – reagálásra méltatlan szarrágás… De első helyen azzal jönni, hogy dugókat okozó, ideges frusztrált és tespedt emberek által vezetett, büdös, szennyező gőzt árasztó vashodályok helyett a kerékpárosok uralják a város közlekedését, ami gyors helyváltoztatásra, a szmog, a dugók és a zsúfoltság elkerülésére, ráadásul a sportos életmód természetes fenntartására teremt lehetőséget (1.), azt már kifejezetten meredeknek találom. Nem felsőbbrendű faj, hiszen itt MINDENKI biciklizik! És ezek rendszerint olcsó, utcai használati eszközök, nem terepei a villogásnak. Az autósok a kisebbség, és ennek kéne a mérvadónak lennie mindenhol, minden olyan szituációban, amikor nem feltétlenül muszáj vagy praktikus kocsiba ülni. Ezt teszi lehetővé a 3.pontban kritizált városszerkezet, a szűk, rendezett, párhuzamos utcák, ami által valóban lesz a helynek egy egységes képe (3.). Akárcsak az itt lakóknak egy egységesen nyitott gondolkodásmódja, amibe belefér akár a neonzöld haj általi önkifejezés is (8.), hiszen nem az teremti meg a komfortzónájukat, ha puffoghatnak, „megrökönyödhetnek” valamin.

Mi a gond a csatornarendszerrel (2.)??? Le kéne betonozni azt is, nem? A víz jelenléte számomra természetközelibbé tette az egész miliőt. Persze lehet, hogy csak nekem fontos, hogy természetes formájában legyen jelen a 4 elem: az utcán csordogáló hajléktalanvizelet helyett festői szépségű csatornák; az aszfalton elhelyezett kutyaszar-csapdák helyett hatalmas, zöld parkok és botanikus kert; kipufogógáz helyett tiszta levegő; elöregedett gázcsövek miatti lakástüzek helyett a jointok parázslása. Ez utóbbinak az illata (9.) is sokkal természetesebb és szívderítőbb, mint Pest belvárosának bűze, ami nagyjából a fentiek elegyéből adódik össze.

Bizony, a kenderlevél is fontos szimbólum (5.): kifejezi, hogy itt nem döntik el helyetted, mi a jó neked (ami nálunk érdekes módon mindig korrelál azzal, ami a mindenkori kormánynak jó), hanem rád bízzák. És a rendszer működik - erre szerintem joggal büszkék. Az ebben a szemléletmódban és a lehetőségek végtelen tárházában felnőtt gyerekek a tudatmódosítás kérdését is, mint annyi minden mást, a helyén fogják kezelni, és nem fogják mondjuk általános iskolás korukban széthígítózni az agyukat, mint például remekül élhető városunk nyolcadik kerületének „gettókölykei”. Egy ilyen egészséges szemléletet tovább tudnak nyitni a pszichoaktív szerek, egy szétstresszelt, addikcióra hajlamos elmét pedig még jobban gallyra tudnak vágni. Naná, hogy a propagandának megfelelően errefelé a legtöbbekhez kizárólag az utóbbi pólus jut el, ahogy erre Bill Hicks humorista már '92-ben nagyon érzékletesen utalt:

Amszterdamban ez a mindenhol megjelenő levélke a legtöbbek számára az előremutató felhasználás lehetőségeit jelképezi: az elme kitágításáét, kreatív csatornák megnyitásáét, közösségteremtését, relaxációét, rekreálódásét. Akinek ez identitáskifejező szimbólumként zavaró, annak Tokaj szőlővesszejével is így kéne lennie.

Mindez, amit a bejegyzés szerzője kritizál, a maga teljességében része tehát annak a feltűnően olajozottan működő helyi "ökoszisztémának", amely lehetővé teszi - egyebek mellett - egy olyan gazdaság fenntartását, hogy az átlagember söráron is meg tudja venni az ásványvizet (7.).

De véleményem szerint, szembeállítva a holland állapotokkal, Magyarországon még csak nem is a gazdasági, hanem az erkölcsi helyzet mutatja a legnagyobb kontrasztot. Gyermekkoromból úgy rémlik, hogy a Bolygó Kapitánya csak akkor idézhető meg, ha a víz, a föld, a tűz, a levegő mellett jelen van a tiszta szív is, ami errefelé manapság hiánycikk. Ráadásul itt hagyományosan ki van sajátítva az erkölcsösség fogalma az ezeréves magyar egyház által (amelyre így jelenlegi kormányzatunk tekintélyként előszeretettel hivatkozik, megteremtve diktatúraépítő intézkedései erkölcsi fedezetét), és az immáron ateista közszemlélet még mindig az egyháztól ránk hagyományozott normákból táplálkozik, ami azt mondatja a „sikeresen” szocializált magyarral, hogy „a tripla X rossz”, „a fűszag rossz”, a „neonzöld haj rossz” stb., így teremtve mesterségesen fitymaszűkületet az emberek agyában. Pedig, láthatjuk, ezek a dolgok nem objektíve, természetüknél fogva rosszak. Ez a szemlélet egy csomó negatív érzelem kialakulását támogatja, ez a keresztény egyház által hirdetett Isten meg nem valami toleráns, nem szereti a sokszínűséget, ha kifejezed alternatív viszonyulásaidat – a bűntudat és a lelkifurdalás mellett primitív elhárító mechanizmusokra építené spiritualitásod: elfojtásra és tagadásra.

Pesten az az érzésem, hogy ahogy kinézel, amit felveszel és amit csinálsz, az törvényszerűen elhelyeződik egy, a rossztól a jóig tartó skálán, ami a különböző embertípusok és szubkultúrák nézőpontjából természetesen változó, de mindegyikében létezik. Amszterdamban ez az érzés eltűnik, a dolgok a helyükre kerülnek, itt minden az, ami. A neonzöld haj nem jó vagy rossz, hanem haj, ami történetesen neonzöld színű. A viselőjének nyilván jó. A másik ember pedig örül, hogy a másiknak jó, az öröm pedig szintén jó – a tolerancia így önmagában hordozza jutalmát.

Ottlétem során számomra sok mindennel kapcsolatban letisztult a kép, ugyanis ha ezen az úgymond hagyományos erkölcsfogalmon a racionalitás és a természetes jóérzés mentén felülemelkedsz, akkor rájössz például arra, hogy a valódi erkölcstelenséget nem szabados melegbárok vagy kirakatokban vonagló prostik  jelentik (ezek egyszerűen csak felmerülő igényeket elégítenek ki, s így egy jól működő rendszer szerves részei), hanem az itt uralkodó „dögöljön meg a  szomszéd tehene is” szemlélet, meg az átlag bunkó pesti bennszülöttek által képviselt felszínes, kirekesztő sznobizmus.

Mostanra meggondoltam magam, mégis reagálok a 10. kifogásra is. A holland nyelv valóban nem valami hallójárat-bizsergető (hozzátenném: külföldiek számára a magyar sem), de a holland fővárosban majdhogynem kisebb részt lehet csak holland beszédet hallani. A tipikus amszterdami lakos ugyanis nem holland, hanem görög, vietnámi, nigériai, román, jamaikai, eszkimó… magyar (és ez már régen is így volt: magyar riksásokon kívül belefutottunk például egy magyar nyelvű emléktáblába Tótfalusi Kis Miklós 17.sz.-i nyomdász egykori házán) – ott van az egész világ egyazon városban, egymást békében elfogadva és egymással össze-vissza keveredve. A közös nyelv sokkal inkább az angol, amit a Nyíregyházáról jött öröm(telen)lányok kivételével mindenki beszél. Elkeserítő, hogy nálunk meg épp most készülnek visszaszorítani az angol nyelv oktatását, ami szerintem az eddigi legszembetűnőbb jele annak, hogy akárcsak a médiatartalmak, úgy az oktatási rendszerünk tekintetében is teljesen szándékolt a züllesztés. (Már csak azon hazug érv miatt is szembetűnő, hogy az angol után elveszti az ember a motivációját. Rózsikám, hát az eddig se vót, baszod! Szóval ha ez így is van, ennek az érvnek akkor sincs semmi értelme, mivel a magyar ember rendszerint ezidáig sem tanult meg egyetlen idegen nyelvet sem! A célnak annak kéne lennie, hogy legalább egyet tanuljon meg, azt rendesen, és az legyen az angol. Pont. De hát a magyar maradjon csak hülye, békemenetekben terelgethető birka, aki a világnak még a nyelvét sem ismeri, nem hogy tájékozódni tudna benne. És zárójel bezárva.)

Összefoglalva: azt hiszem, én a DjZoNe-hoz hasonló gondolkodású emberek miatt érzem Amszterdamhoz képest Budapestet kevésbé élhetőnek. A fenti 10 pont olyan benyomást kelt, mintha szerzője a miénknél közösségcentrikusabb, környezetbarátabb és életszeretőbb szemléletet támadná, indokolatlanul.

Legalábbis az én benyomásaim szerint indokolatlanul; a kép biztos nem fekete vagy fehér, csupán két napot töltöttem ott, nyilván megvannak az árnyoldalak, ahogy itt is a jó dolgok, de azért kompenzálásként megkísérlem összeszedni azt a 10 jelet, amiből biztosan tudhatod, hogy Amszterdamban ébredtél, nem Budapesten:

• Annál királyabb vagy… minél királyabb vagy. Nem pedig minél nagyobb mondjuk az autód.
• Szombat reggel ötvenes asszonyokat látsz a várost átszövő csatornarendszeren evezni (!), esetleg a gyönyörű parkokban kocogni, miközben pesti kortársaik épp a délelőtti astro show-ba telefonálgatnak. 
• Ha turistaként egy térképpel a kezedben koslatod az utcatáblákat, akkor nem kell nagyítóval kutatnod a tekintetüket elfordító helyiek özönében egy olyan járókelő után, aki tud és hajlandó két szót makogni idegen nyelven, hanem magától odajön hozzád valaki megkérdezni, hogy mit keresel, tud-e esetleg segíteni.
• A hajléktalannak nem csövesbora meg húgyszaga van, hanem egy jól nevelt cuki kutyája, meg egy halom önállóan készített angol nyelvű tájékoztatófüzete a helyi nevezetességekről, éttermekről, szállodákról, amiért nagyon szépen megköszön bármiféle ellenjuttatást, amennyit az adott turista éppen gondol.
• Ha a rád csöngető biciklisnek félrehúzódva visszadudálsz a helyi bolhapiacon potom pénzen vett ’20-as évekbeli réz autódudával, akkor az vigyorogva és győzelem jelet lendítve visszakiabál, hogy „whooo, one more time!!!” (Itt az emberek még szeretnek játszani!)
• Hazafelé menet éjszaka sem kell folyton oldalra és hátrafelé nézegetned, hogy detektálhasd, éppen most ki fog beléd kötni.
• Az Üllői útiakkal ellentétben a Piros Lámpás negyed prostituáltainál normának tűnik például az, hogy meglegyenek a fogaik (jó, belátom, ez nem minden szempontból előny… de aki látta az amszterdami kurvákat, az tudja, miről beszélek).
• A Keletinél 0.7-re mért kétes útszéli szerzeményekkel szemben ha egy coffee shopba tévedsz, csak annyit kell elmondanod, hogy nevetni szeretnél, bulizni szeretnél, beszélgetni szeretnél, aludni szeretnél, vagy amit épp szeretnél, és az igényeknek megfelelően fognak kiszolgálni, ellenőrzött mérleget (és terméket) használva.
• Az utcán nem áthatolhatatlan szmog- és húgyszag hömpölyög.
• Ha a megterhelőre sikerült buli hatására elalszol az éjszakai villamoson, nem arra ébredsz a végállomáson, hogy két cigány turkál a zsebedben (true story), hanem mondjuk arra, hogy valaki kedvesen figyelmeztet, majd tájékoztat, hogy hogyan juthatsz vissza legegyszerűbben eredeti célállomásodhoz (ez nem true story, de a fentebbi tapasztalatok alapján így képzelem).