A szakmai óra
Színpadi játék egy felvonásban
Szereplők: Parasztgyerek, Cigánygyerek, Proligyerek, Gyépésgyerek, Strébergyerek, Csaj, Tár úr és maga az Osztály
(Harsány csengetés. Kőmíves tanoncok szakmai tanórája kezdőde. Mindahány szereplő a színen, Cigánygyerek balról fikázva jő.)
Cigánygyerek: Osztály, vigyáz! Tár úrnak jeltem, zosztály lécáma hét, jányzik Narkósgyerek.
Tár úr (fejcsóválva, naplót írván): Heten, mint a gonoszok… Össze fog gyűlni annak a szerencsétlennek a hiányzása… Tud róla valaki valamit?
Proligyerek: Ja. Azt, hogy buzi!
(Osztály vígan felkacag.)
Tár úr: Jól van, leülni. Cigány, maradjál kint, te fogsz felelni.
Cigánygyerek: Ki? Én?! Osz mé? Most azé, mer cigány vagyok?
Proligyerek: Ja! Meg mert buzi vagy!
Tár úr: Elég már. Cigánygyerek, mit vettünk előző órán?
(Cigánygyerek a cipőjét bámulja. Adidasztos, piaci. Strébergyerek jelentkezék, Tár úr szertenéz, s ujjával bök reá.)
Strébergyerek: A kéz nélkül cigizést!
Tár úr: A kéz nélkül cigizést, jól van. Nagyon fontos készség az építőiparban. Na, Cigánygyerek, mi a kéz nélkül cigizés legfőbb nehézsége?
(Cigánygyerek s az Osztály lehajtott fővel gubbaszt.)
Tár úr: Mindenkinek tudnia kéne, mestervizsgán gyakorlatban is be kell majd mutatni. Szóval mi a hátulütő, ha úgy kell bagóznod, hogy mindkét markod tele van malterosvedrekkel? Osztály?
(Strébergyerek mellső vége tagját újfent emelé.)
Tár úr: Egyedül Stréber tudja? Többször is elhangzott pedig. Na, mondjad. Cigány, te meg szégyelld magad, következő órán ki leszel belőle kérdezve a mai anyaggal együtt.
(Cigánygyerek helyére el.)
Strébergyerek: A kéz nélkül cigizés fő hátulütője, hogy a szájból kilógó cigaretta füstje beleszáll az orrba és a szemekbe, heveny könnyezést eredményezve. Megoldás, hogy félig nyitott ajakkal, a nyál tapadását is felhasználva tartjuk a cigit a száj egyik szélén, távol a szemünktől, miközben a másik szélén vesszük a levegőt, így elkerülve az orron át légzé…
Tár úr: Jól van már, nem az élettörténetedet kérdeztem. Mai órán a kőműves munkaköri leírásának egyik legörömtelibb részéről lesz szó: a verbális zaklatásról. Tudja-e valaki, mi az, hogy verbális?
Proligyerek: Ja, Tár úr! Péld’ul a szopás.
(Osztály újfent kacag.)
Tár úr: Csend legyen! Te fogsz szopni akkorát, mint a szopósmalac, ha a témazáróban ezt írod. A szopás az orális. Az más. Osztály, világos? A verbális azt jelenti, amikor odakiabálsz az építkezésnél elhaladó nőnek. Szavakkal inzultálod. Írjad: verbális, kettőspont… Paraszt, ne aludjál!
Parasztgyerek: Figyelek, Tár úr!
Tár úr: Akkor ismételd el, amit mondtam!
Parasztgyerek: Öö… hogy az anális inzulin tál az szopás… vagy…
Tár úr: Jó, mondjuk ez is igaz. De most már nyisd ki a füledet, mert legközelebb nem fog megmenteni a bukástól a fél disznó, amit apád hozott tanév végén.
Parasztgyerek: Jövő hónapba vágunk hármat, Tár úr. Jut egész is.
Tár úr: No, jól van, haladjunk már. Gyépés! Mit mondasz, ha elmegy az építkezés előtt ez a nő?
Osztály (szórványos morajlással): Fúúú, geeeci, jáá, ráverném, hallod, adnák neki…
Tár úr (rivallván): OSZTÁLY NEM SÚG! Szóval, Gyépésgyerek, fent ülsz a gerendán. Az üvegből sörözést, amit ott csinálsz, ugye már év elején jól megtanultad. Felnyitod kulccsal a sört, szívod a dekket. Ellibeg ott ez a gáré. Mit szólsz be neki?
Gyépésgyerek: Há’… hogy megbasznám.
Tár úr: Na jó, de ezt hogy adod a tudtára?
Gyépésgyerek: Há’… úgy, hogy mondom neki.
Proligyerek: Gyépés nem is baszott még sose!
(Osztály harsányul röhög.)
Tár úr: Csend legyen! Proligyerek, ha ekkora csávó vagy, álljál fel, mondjad te!
Proligyerek: Álljon a faszom.
Tár úr: Van, hogy az se árt, hallod. De most a segged lesz széjjelrugdosva, ha nem emeled fel azonnal! Mondjad csak, most már jegyre megy.
Proligyerek (kelletlenül emelkedvén): Mit mondjak?
Tár úr: Idehallgass. Mondjuk én vagyok ez a vöröskeresztes nő. Elmegyek a gerenda alatt, amin épp rágyújtasz. Mit kiabálsz utánam?
(Osztály halkan kuncog.)
Proligyerek (gondolkodván): Tár úrnak jók a csöcsei. Tessék már feljönni ide hozzám, oszt… adjon má tüzet!
(Osztály röhög.)
Tár úr: Ez így nem fog menni... Csaj, gyere ki a táblához!
Csaj (meglepettül): Ki? Én?!
Tár úr: Van más Csaj is az osztályban?
Csaj: Ja, nem.
(Csaj rágógumizván a táblához mén.)
Tár úr: Figyelsz, Proli? A Csaj most ez a fonendoszkópos nő. Elsétál a gerenda alatt. Mondjad neki, amit mondanál a nőnek... Te meg köpd ki azonnal!
Proligyerek (vigyorogván): Hát, ezt biztos nem mondanám neki, Tár úr!
(Osztály huhog, mint a Jóbarátok nevetőmasinája két főszereplő smárolása esetén)
Tár úr: Háttal nem kezdünk mondatot. Na, hadd halljam azt a verbális zaklatást!
Proligyerek (méginkább vigyorogván): Oszt ennek minek? Már rég megvolt. Kifogott halat nem etetünk, Tár úr.
Csaj (felháborodottul): Miii?! Ki volt meg neked?! A szopás az nem számít, te csira.
Tár úr (sohajtván, fejét újfent ingatva, félig magának): Én próbáltam róla lebeszélni a szüleidet, hogy kőművesnek írassanak… Üljetek le mind a ketten. Legalább egy rendes utána fütyülést halljak már valakitől!
(Osztály csücsörít, fütyülni igyekezvén fúj, nem bír. Strébergyerek felegyenesedék, s éktelenül elfüttyenti magát. Osztály reá mered.)
Strébergyerek (fennhangon): Erőspistás síkosítóval töcskölöm szét a segglyukad, és szmájlikat rajzolok rá a szaros faszommal a gecimbe, aztán félárbocosra petyhüdten pofozlak vele, amíg fekélyesre nem dagad a fostos képed, te hitvány szopadékribanc.
(Osztály és Tár úr elcsendesedének. A légy zümmögése hallik.)
Tár úr: Leülhetsz, köszönöm. Megvan az 5-ös… alá.
(Függöny)
Műelemzés:
A karakterek ugyan egyenrangúakként jelennek meg a színműben, ám a felszíni összezörrenések mögött megbúvó valódi drámai konfliktus két kiemelt szereplő, a Proligyerek és a Strébergyerek tudattalanjában zajlik. A szerző ily módon invitálja közönségét nagyszabású utazásra a lélek felszín alatti bugyraiba, egyúttal kritikai körképet nyújtva kora társadalmáról.
Proligyerek kihangsúlyozott felszíni homofóbiábiája és az ehhez kapcsolódó alfahím magatartás a túlkompenzált látens homoszexualitás egyértelmű jelei. Ezt támasztja alá, hogy rendbontó allűrjeivel szemben kizárólag az anális fenyegetés (”szét lesz rúgva a segged”) bizonyul hatásosnak. Saját maga előtt is eltitkolt hajlama a felláció preferálásába torkollik, de az orális fixáció, az élet szájon át történő habzsolása egyúttal az egész kor jellemzője: dohányzás, alkohol, drogfogyasztás, sorozatos verbális abúzus, de szimbolikus szinten idesorolható a rágógumizás illetve a fütyülés is. Így építjük jövőnket és sorsunkat, ennek allegóriája az építőipari enteriőr. E dekadens magatartás antitéziseként lép fel Strébergyerek teljesítménykényszerré szublimált szexuális frusztrációja, amely valójában semmivel sem kevésbé patogén reakció a kor elvárásaira.
A realista szférát – mindvégig szigorúan a cél szolgálatában – át- és átszövik mágikus elemek, például a társadalmi keresztmetszetet kiadó beszélőnevek, vagy a valószínűtlenül alacsony osztálylétszám, amely a Tár úr megjegyzése által explicite is a gonoszok baljós számára utal, valamint jelzi fogyatkozó nemzetünk problémáját. A létszám a cselekmény idején ráadásul nem teljes, ami a leszakadozó rétegek sorsát és a kezdődő szociális bomlást szimbolizálja. Megjelenítésre kerül patriarchális berendezkedésű társadalmunk elnyomó attitűdje a nők felé, az integráció megkésettsége, az egészségügy és a közoktatás kritikája, a korrupció mindent átszövő hálója, valamint a rasszizmus és tolerancia problémaköre is.
A mű egészéről elmondható, hogy a kor krízisének gyökerét az elhibázott oktatási rendszerben, az elégtelen munkamorálban és az emberi lelket megnyomorító élettérben ragadja meg. A méltatlan társadalmi hierarchia csúcsán álló Tár úr még a tökéletest meghaladó eredménnyel sem elégedett maradéktalanul – csupán ötös alát ad a hibátlan feleletre. E csattanó ellentmondást nem tűrve sürgeti a kor nagy kapitalista paradoxonjának feloldását: szűnjön meg végre a nagyravágyás, az örök elégedetlenség, az egyre csak többet és többet felhalmozó határtalan telhetetlenség.