Óda a nagy pinákhoz

Romlásnak indult hajdan erős magyar,

túl sok kis pinájú lány a falra szaval.

Tudod, hogy nincs bocsánat,

büntiből nagy pinát kap.

Ki vágtat a szélben, az éjen át?

Ezek bizony a büdös nagy pinák.

Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon,

s szólt a holló: "nagy pinákra vágyom".

Ágnes asszony a patakban nagy pináját mossa,

mégse jött a turista akkor se meg most se.

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal,

húzd rá, a nagy pináktól óvd magad kondommal.

Megy a juhász szamáron, földig ér a lába,

nagy a legény, de nagyobb csajának pinája.

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

csak ne lenne pinája ilyen nagy otromba.

Nyugati nyers szél, ősz sóhaja, vad,

Mér van, hogy a pinád ennyire marha nagy?

Sikolt a nagy pina, tornyosul, omlik,

ez már kisebb nem lesz, a helyzet csak romlik.

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,

pont rásüt arra a hatalmas pinádra.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,

izzad a nagy pina, kezed meg vakarja.

Vak volt a hajnal, szennyes szürke. Még

ekkora pinát nem láttam már rég.

A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt,

akkora a pinád, mint egy afrikai elefánt.

Nem tudhatom, hogy másnak e strófa mit jelent,

nekem semmit, ha benne nagy pinák nincsenek.

Létem, ha végleg lemerült,

egy-két nagy pina azért ide is bekerült.

Törjön százegyszer százszor-tört varázs,

akkora a pinád, mint egy IFA-garázs.

Ha már elpusztul a világ,

legalább ne lenne ekkora pinád.

Elmondanám ezt néked, ha nem unnád,

hogy mint egy ólajtó, akkora a sunnád.

Fa leszek, ha fának vagy virága,

hogy lehet valakinek ekkora pinája!