Egy általánosan elterjedt tévhitet szeretnék most cáfolni.

Sokunk várja a világvégét, de mindhiába, mert már megtörtént. Egészen pontosan 1996- ban. Ekkor jelent meg ugyanis Rutger Hauer főszereplésével az Omega Doom című film, melynek magyar címe: A világvége után. Ezt a témát itt le is zárhatjuk, mert minden további elmélkedés halált hozó bolygóról, vallási jövendölésekről és a szellemvilág üzenetéről teljesen indifferens, és megakadályoz minket abban, hogy a valódi feladatunkra koncentráljunk és felépíthessük legújabb legjobb utópiánkat a földet megszálló gonosz erők (ti. mi magunk) regnálásának végeztével.

Ez nem filmismertető lesz, csak nem szerettem volna viccel kezdeni, mert az egy, illetlenség, kettő csipkebokor vessző.

Magaskultúrára szomjazó ember áll a modern művészeti kiállításon egy üres vászon előtt, a cím tanúsága szerint a következőket látja: Folyópart kövekkel.

Az egyszerű értelmezést előnyben részesítő kötelező oktatás által elméjébe vésett minták rögtön vörös fényű, éles és magas hangú vészvillogóként reagálnak. Mire ő az alkotóhoz fordul:

-          Én itt egyáltalán nem látom a köveket.

-          Azért nem, Uram – kezdi el kibontani a kép valódi értelmezési tartományát az alkotó –, mert azokat a folyó már erejénél fogva tovább görgette.

-          De hol van a folyó?

-          Elment kőért.

Hol is tartunk 16 évvel a világvége után? Az emberek visszasüllyedtek társadalom előtti állapotukba, és az egyéni túlélés farkastörvényei között olyannyira elállatiasodtak, hogy netovább.

Egy ilyen posztapokaliptikus árvát figyelhettem meg a kettes villamoson. Nem azon, amit egy másik antiutópia, az 1987-es Menekülő ember egy szereplője, Dinamó tiszteletére aggattak tele világító pontokkal a köz nagy megelégedésére. Csak egy ilyen mezei sárgán.

20 év körüli átlagos fiatalember volt, még a katasztrófa előtt születhetett, de, hogy szülei odavesztek az biztos, bár ezt már csak az ő elbeszéléséből tudtam kikövetkeztetni. Azt szeretném tisztázni még, hogy nem velem beszélgetett, tehát hallgatóztam, vagyis eufemizmusként fültanúja voltam, mert hallgatózni, leskelődni, dekoltázst bámulni mikor a hölgy a szemkontaktust szeretné felvenni, fölöttébb illetlen dolog, de többször kaptam már magam rajta. Így jutottam el arra a következtetésre, hogy mivel túlságosan illendően igyekszem viselkedni ilyen helyzetekben, rám férne már egy társadalom előtti állapotba való visszazüllés, ahol az alanyokat kőbunkómmal ájultra kőbunkózom, majd testét a barlangomba viszem, ahol is asszonyommá teszem.

Innen már csak egy kis lépés, hogy lássuk azt, hogy az ilyen viselkedésminták követésére való vágyam és képtelenségem közötti ellentmondás az oka annak, hogy célpontomul választottam azt a réteget, amihez mindennél jobban szeretnék tartozni, de a bennem lévő morális gátak megakadályoznak ebben. Így életem minden pillanata szenvedés, és igyekszem frusztrálni azokat, akik frusztrációmat okozzák.

Tehát a hülyegyerek.

Egy korban hozzá közel álló nőnemű egyeddel diskurált, bár inkább azt kell mondanom, hogy prezentált neki. A kataklizma óta szemmel láthatóan több nőstény egyed fogan, mint annakelőtte, és kezdik a hímekre jellemző viselkedésmintákat a női identitás integráns részévé kisajátítani. Ennek egyetlen oka az lehet, hogy már tojás korukban úgy bántak velük, mint a hímes tojással.

A prezentáció a társadalmi elitről szólt, vagyis az előadó személyes kapcsolatairól a társadalmi elittel.

Számomra az volt érdekes az egészben, hogy a hallgató többször visszakérdezett, és igyekezett tisztázni, hogy mit is értünk ebben a kontextusban társadalmi elit alatt, és mindannyiszor ugyanazt a választ kapta: Tele vannak, tele vannak pénzzel.

Ez alapján a logika alapján a lottó mindenkori nyertese automatikusan bebocsátást nyer a társadalmi elitbe. Itt az idő, hogy a diákok befejezzék a parttalan dzsemborijaikat és szembenézzenek az igazsággal, ami a következő. Hiába halmozod a diplomákat, képzéseket, fejlesztesz személyiséget, világszemléletet, építesz emberi kapcsolatokat, amíg nem nyersz a lottón, addig csupán egy csóró senkiházi maradsz, akinek savanyú a szőlő.

Hol vannak ennek a gyereknek a szülei?

Elmentek kőér’?

A belvárosi karácsonyi vásárt is szeretném egy visszataszító pénzszivattyúként és a sznobéria zászlóshajójaként feltüntetni néhány sor erejéig, de nem fogom, csak egy kicsit.

Vannak fabódék és ott árulják portékáikat a mesteremberek és mesterasszonyok, minden szép, biztos láttunk már ilyen karácsonyi vásárt, de ez mégis olyan központi helyen van, hogy érdemes kiemelten foglalkozni vele.

Szép kék izzókkal bőségesen díszített karácsonyfánk van. Az már csak a bennem munkáló örökös rosszindulat egy téveszméje, hogy ezt sikerül összekapcsolnom az egyetlen olyan internacionális nagyvállalattal, amely két, a karácsonyfa kékségére kísértetiesen hasonlító standdal volt jelen a vásáron. Szóra sem érdemes.

Volt ott egy busz is. Szép is, nagy is, megnéztem. A busz szélvédőjében kis tábla állott, rajta felirat:

Szeretne Ön Mercedes buszt vezetni? Rendkívül egzaltált állapotba kerültem. Már láttam magam, amint a bazilika körül száguldok a busszal, végre egy igazi karácsony, de továbbolvastam és mindennek vége lett.

Amennyiben az állásajánlat felkeltette érdeklődését, kérjük küldje el önéletrajzát a szándékosannemíromle@bazmeg.hu-ra.

Ezért ne legyen világvége! Ezért kár volt az egészet várni! Ott a busz, megkérdezik, hogy szeretném-e vezetni, és amennyiben szeretném, akkor megtehetem életem hátralévő részének 23%- ban?

Más megoldás nincs. 

Ezután, már csak a betlehem megtekintése volt hátra, hogy tetőfokára hágassam magam a karácsonyi hangulatnak.

Szép míves fafigurák, némelyikről beugranak a sakk partik, de nem csúfak, kivéve az Isten jelenlétét megtestesítő angyalfigurát. Na, felebarátaim, az nagyon ronda. Ez nem is lenne baj, még az sem, hogy a pásztorok nem érkeztek meg. Nyilván az angyal még ott van az istállóban, és nem indult el szólni nekik, hogy itt az ideje megtekinteni a megváltót. A háromkirályok azonban már megérkeztek és nagybajszú székely embereknek álcázták magukat, és szerintem még ikrek is. Ismerjük ezeket az eseteket, hogy azonos család ül a világ trónjain, nincs ebben semmi meglepő. Abban sincs, hogy a patásállatokat kitessékelték az istállóból, hiszen egyáltalán nem higiénikus, hogy egy szülésnél mindenféle jószágok teleköhögik az életteret beteg leheletükkel. Én úgy gondolom, hogy az adott kor emberét ez annyira nem zavarta, mint amennyire ezt mi gondoljuk, de nem ez a gond. A gond az, hogy nem tudom, hol van József?

Elment kőér’?

Persze nevelőapa, de könyörgöm, felebarátaim, mégis megtanítja a jövőben azt a gyereket az ácsmesterségre és illően viseli Istentől rárótt feladatát, és tisztességgel gondját viseli a rábízottnak.

Akkor ne hagyjuk már ki a betlehemből.

Mi a baj ezzel az emberrel?

Kérem, ha valakinek van ötlete, hogy hol lehet József vagy ha megérkezett a kövekkel és visszaállt a családja mellé, ahol a helye lenne akkor szóljon, mert nélküle nem igazi a karácsony.

Békés, nyugodt, eredményekben gazdag világvégét és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Dr. Rossz