Van ilyen az internet nevű dolgon, hogy Tízdolog blog. Az a koncepciója, hogy bejegyzésenként csokorba gyűjt 10 dolgot – akármiről. Kifundáltam, hogy én meg nyitok egy „Ötkilós boltot”. Akármiből lehet venni 5kg-ot.

10 dolog, amit megvehetsz az Ötkilós boltban:

1.        5kg étkezési sertészsír
2.        5kg-os súlyzó
3.        5kg kerékpárbelső
4.        5kg hellókittis kontaktlencse
5.        5kg antik izé
6.        5kg lucernaháncs
7.        5kg memóriakártya
8.        5kg wellness hétvége utalvány (ajándék 0,5kg masszázskuponnal)
9.        5kg Wartburg kombi
10.        5kg furik

A formai kötöttségnek – még akár konkrét számokban kifejezve is – lehet értelme, amennyiben az asszociatív összefüggésben áll a tartalmi vonatkozással (vagy bármivel). Ilyen például a szerelmes témájú szonett műfaj, amely mindig 14 sorból áll.

De képzeljük csak el a szerencsétlen bloggert, aki fel akarja sorolni például azokat a dolgokat, amik foltot hagynak a velúrcipőn, és – teszem azt – hirtelen csak 9 ilyen dolog jut eszébe. Ott görcsöl a billentyűzet felett, keresgél a Google-n, hogy „velúrcipőn foltot hagyó dolog”, néz szét a szobában, hogy „a billentyűzet hagy foltot a velúrcipőn? az sem hagy, a fene enné meg. talán ha erősen dörzsölöm hozzá…” stb. Vagy ha éppen tud 11-et, akkor meg ott a dilemma, hogy melyiket hagyja ki. A vörösboros kólát? Vagy a gázolajat? Netán az alpakkatrágyát? Esetleg a színezős nyalóka szopogatásától elcsöppenő mucinózus nyálat?

Alternatívát kell nyújtani! Íme a Kilencdolog blog, és az első bejegyzés:

9 dolog, ami miatt a Kilencdolog blog sokkal királyabb, mint a Tízdolog blog

1. Kezdjük a kézenfekvővel. A csóri olvasónak 10 helyett csak 9 dolgon kell végigrágnia magát, ami 10%-kal kevesebb dolog. Rohanó világunkban kinek van ideje 10 dologra!

2.  Igaz, hogy a „kilenc” szó így kiírva dupla annyi betűbe kerül, mint a „tíz”, na de számokkal kiírva meg csak feleannyi számjegybe. Hoppá!

3. A boltban mindig 9-re végződik a dolgok ára, mert az árképzők is tudják, hogy a 9-es szám annyival királyabb bármilyen 0-ra végződő számnál, például a 10-nél, hogy az emberek azonnal meg akarják majd venni azt a dolgot.

4. Ronaldonak, a brazil futballistának 9-es volt a meze, nem véletlenül lett kétszeres aranylabdás és vb-gólkirály!

5. A macskának is 9 élete van, a macskák meg cukik.

6. A macskának 9 élete van, az élet meg szép.

7. 2*9=18, aminek a számjegyeit összeadva is 9-et kapunk. 3*9=27, 4*9=36, 5*9=45, 6*9=54, 7*9=63, 8*9=72, 9*9=81. A számjegyek összege mindig 9. Arról nem is beszélve, hogy ha a 9-et 10-zel szorozzuk, az eredmény számjegyeinek összege akkor is 9 lesz, nem 10. Mivel a 9 sokkal királyabb szám!

8. I.sz. 9-ben volt Jézus 9 éves, ő pedig a Megváltó, úgyhogy ez nagyon fontos évszám! (Igaz, 10-ben meg 10 éves volt, ami majdnem ugyanolyan fontos, de az előző 7 pont miatt mégis a 9 a fontosabb.)

9. Kilencediknek nem jut eszembe semmi. De ez még mindig sokkal jobb, mintha tíz dolgot kellene összeszednem, mert akkor még kettő hiányozna, így meg csak egy… hopp, ezzel meg is van. 

Egyszer volt, hol nem volt, a tücsök egész nyáron csak bulizott meg chillezgetett a mezőn, amíg a hangya ott húzta az igát mellette. 

Aztán jött a tél, és a tücsök éhezett, mert nem volt kajája begyűjtve, ezzel szemben a hangya meg jól megdöglött, mivel a közönséges fekete hangya (lasius niger) hímegyedeinek átlagos élettartama 4-6 hónap.

Így megy ez. 

A kis költségvetésű akció-sci-fik és a „vs.” kötőtag nagy rajongójaként utoljára a Megacápa vs. Óriáskrokodil magyar tévépremierjétől lettem annyira izgatott, mint az "együtt tették tönkre" plakátokra adott, a vitát tojásárakra redukáló méltó válaszcsapástól. Ha a közéletben a zsé kategóriás filmek mintái érvényesülnek, talán lehetne ez kiút a gödörbe jutott magyar filmgyártás számára is!

Csak néhány ötlet:

Hiper-boa vs. Circlepit-on

Gyíkoscápa vs. Cápásgyík

Cápaember vs. Elefántember

Denevérember vs. Ozzy Osbourne

Ejtőernyős robotufók vs. Hibernált náci zombik

101 kiskutya vs. 300 (Dalmátok a spárnielek ellen)

Ezer egy éjszaka vs. Tízezer fél óra (Pitti vumen a Seherezacskó ellen)

2001: Űrodüsszeia vs. 2001: Fahrenheit 9/11

Egervári vs. Szulejmán (avagy Dzsavard be, mint Jumurdzsudzsák)

Mechanikus narancs vs. Organikus seggfű

Bánk bán vs. Orbán

Moszkva tér vs. Elfújta a Széll (avagy A többi csak Duma)

28 Ft-os tojás vs. 3.60-as kenyér

(???…)

Hogy ezeknek az politikuscsaládoknak meg még az adventi koszorú alatt, a nagy karácsonyi kiköltekezésben is van bőr a képükön a drága 45 Ft-os tojás festegetésével flancolni, megáll az ember esze:

„A mennyek királysága egy olyan gazdához is hasonlítható, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.”

/Jézus Krisztus (Máté, 20:1 szerint)/

”- Menjetek csak el, menjetek akár ötven forintért is! - dühöng egy kora reggel részeg hazai magyar. - De az biztos, hogy kiszedem a beleteket, és itt húzom körbe a Moszkva téren.
A kovásznai, hargitai atyafiak nem válaszolnak, körben állnak, hátukat az ellenséges szó felé fordítják. Várakoznak. Sok asszony is van velük…”[1]

/nagybecsű határon túli írónk, az Élet/

A mennyek királysága Andrejhez, a szlovák vállalkozóhoz is hasonlítható, aki pár éve, a beköszönő válság előtt, amikor még az építőipar sem döglődött ennyire, hétfő reggel fél 7-kor leparkolt a Széna tér mellett. Széphalomnál van ingatlanberuházásban, jól bevált kőművesmesterét már felvette útközben, kell mellé a segédmunka, kijöttek begyűjteni a Moszkva téri duty free emberpiacról egy malterfoltos VW transporternyit. Gyors kávé, átslattyogás a Moszkvára, melóér strichelők fölényes pásztázása…

„Megegyezett a munkásokkal, hogy napi egy ezüstpénzt fizet nekik, majd kiküldte őket a szőlőjébe.”

„Szembeötlõ a napszakok közötti ingadozás. A »versenyképesebb« munkások korai szerzõdtetésével 10 óra táján jobbára már csak a »használhatatlan« munkavállalókat találjuk a piacon (részegek, öregek, nõk). A legnagyobb forgalom reggel 6 és 7 óra között van, a szerzõdtetések legnagyobb része ebben az idõszakban valósul meg, hiszen így biztosítható az egész napi munka.”

A választék kecsegtető: legtöbben romániai magyarok, meg romániai magyar romák, néhány kárpátaljai, aztán vannak magyarországi cigányok csokorban, magyarországi magyarok párban vagy egyedül, helyből és vidékről is, valamint románok, némelyik építőipari szakmunkás, meg ugye az éberségfelelős román cigányok, akik fürkésző tekintetű szotyolázógépekként járőröznek fel-alá. Ha megjelenik a jard, a tér 70%-a szublimál, hogy aztán fokozatosan visszaszivárogjon. Maghéjhegyek meg nyálmező összetapadt gejlből, permanens fröccsszag felböfögve – jó hangulat, jó pogramok, sok köcsög. Összeszedik viszont magukat, amikor közeledik a tér mindenkori királya, a potenciális kenyéradó, esetünkben a szlovák vállalkozó. Divatos sustyakijának zsizsegése a rutinos ácsorgó számára messziről hívó szignál: családélelmezési kiegészítés lehetőségét villantja fel, a zsebében keveredő forintok és eurók formájában. Biztató akcentussal mordul meg: építkezés, segédmunka. Árokásás, tetőbontás, kőműves melletti csicskamelók. Alakzatba rendeződik vagy harminc pofa a susimackós körül – bérezés? Ötezer, délután 5-ig. Félidőben virsli sörrel. Kőműves szakmunkás kell nyolcezerért? Az is csak max segédmunkára ötért. Akkor bocs, maradnak a határon túli cigányok, talán a legolcsóbb kaszt, uniósdi nekik még sehol, a hazaiak rühellik is őket, lehúzzák az árakat...

„Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre. Látta, hogy van még ott néhány ember, aki csak áll, és nem csinál semmit. Így szólt hozzájuk: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és megfelelő fizetést kaptok tőlem. Ők pedig elmentek.”

„A piac idõbeosztásának következõ idõszaka a 7-10 óráig tartó idõintervallum, amikor még lehet üzletkötésre számítani. 10 óra után is találkozhatunk szerzõdtetésekkel, de ekkor a munkaadók már nem szívesen alkalmaznak embereket. Létezik azonban olyan stratégia is, amely szerint a munkavállalók inkább a hosszabb távú munkákat keresik, így esetleg nem mennek el korán egynapos munkákra, inkább kivárnak, hiszen azok a munkaadók, akik hosszabb távra alkalmaznák õket, késõbb is jöhetnek. Ezért még a 10 óra után érkezõ munkaadók is találhatnak megfelelõ munkaerõt maguknak.”

Hamar kiderül, hogy édeskevés lesz ide ez a melósmennyiség, főleg, hogy a legolcsóbból van; 9-kor már úton a második adag segédmunkásért, ezúttal egyedül, 10-kor meg már visszaúton, megszaporodva. Ha ellenőrzés lenne, cimbik vagytok, besegítetek bratyiból. Evidencia. Amúgy ötezer plusz sör, virsli. Remek…

„Dél körül, majd délután három óra körül újra kiment, és ugyanúgy tett, [...] újabb embereket talált, akik ott álltak. Megkérdezte tőlük: Hát ti miért álltok itt egész nap? Miért nem csináltok semmit? Ők ezt válaszolták: Azért, mert minket még senki sem fogadott fel. Menjetek ti is a szőlőmbe! – mondta nekik.”

„Annak ellenére, hogy minden munkavállaló azt mondta: dél után lehetetlen munkát kapni, 12 óra után is láthatunk a téren lézengõ embereket, akiket talán a megszokás tart ott, vagy hajléktalanok és csak a társaság kedvéért töltik ott az idejüket, vagy pedig olyanok, akik egy négyórás munkából visszatérve próbálnak meg munkához jutni. Ezek az emberek estig is ott maradhatnak, de semmi esélyük sincs ekkor már arra, hogy aznap dolgozhassanak. A munkavállalók számát befolyásolja a rendõri jelenlét is, ugyanis a járõrök egy-egy órát is eltölthetnek a téren, ami erõsen lecsökkenti a munkaerõ kínálatát.”

Délben fél óra kajaszünet, előkerül két tálca  Zlatý Bažant, felügyelet nélkül, mert Andrej közben kocsiba pattan újabb adag munkásért, hogy haladjanak. Vissza is ér velük másfél órán belül, kettőkor meg már basztatja megint a Kőműves-kellemetlen, hogy kevés lesz ez az ember, amit hoztál, főnök, lesz itt még munka rendesen, kellene még melós a trógerek mellé, nem tudok én se mindenhova figyelni. (Főleg, hogy már kettőt látott az épülő ingatlanból is, annyi Zlatý-Unicum kombót átfuttatott a szervezetén addigra, a második összetevőt kislaposból, urassan.) Visszaül Andrej a furgonba, pirosak leszarása, kékek kikerülése, padlógáz a Moszkváig. Dekkol is ott még három gyökér félrészegen az út szélén, füttyent nekik, jönnek-e építkezésre délután 5-ig. Mennyiért. Ötezer plusz kafetéria, ha még jut. Beleköpnek a tenyerükbe – ami alatt azt kell érteni, hogy bárgyún egymásra néznek, majd a tótra, rábólintanak, amennyire erejükből telik, és vele együtt csendben nyugtázzák, hogy mindenkinek meg van mentve a napja. Odaérve egy-egy kihűlt maradékvirslit a képükbe gyűrnek kenyérrel, csak úgy, minden nélkül, és csámcsogás közben némileg feléledve integrálódnak a végső munkafolyamatokba, nap végén frissítve magukat az utolsó három megmaradt húgymeleg sörrel...

„Amikor aztán beesteledett, így szólt a szőlő ura a munkások vezetőjéhez: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára! […] Mindegyikük egy ezüstpénzt kapott. Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak. De ugyanúgy egy-egy ezüstpénzt kaptak ők is. Amikor átvették a pénzt, panaszkodni kezdtek a gazdának. […] Ő pedig így felelt: „Barátom! […] Hiszen megegyeztünk, hogy egy ezüstpénzt fizetek neked. Fogd tehát, ami a tied, és menj el! Én ugyanis ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel?”

 „A munkavállalók szinte kizárólag férfiak, jellemzõen középkorúak. A fiatalabbak elsõsorban vállalkozó szellemû külföldi fiatalok, illetve romák, de a piac képét nem õk határozzák meg. A munkások szerzõdtetésénél az ár döntõ szempont, és ebben a közepes munkaerõ-piaci értékûek kedvezõbb feltételeket kínálnak. A munkaadók általában nem is igénylik a szakképzettséget, ide inkább segédmunkásokért jönnek. Így a legversenyképesebb munkavállalói csoportok azok az olcsó szakképzetlen külföldiek és cigányok, akik bírják a magyar nyelvet és munkaképesnek mutatkoznak.”

Délután öt óra, kb. minden a terv szerint kész, kicsit többe került így, többször fordulva, de hátra van még a legnagyobb mulatság: lejattolni a sok trógert. Küldi is Andrej a kőművest, hogy ossza ki mindenkinek, amiben megegyeztek, de időben visszafelé menjen a moszkvás gyorsfelvételik sorrendjében, ő meg majd addig a háttérben röhög rajtuk. Mindenkinek 5000, az alig két órát melózó piás hazai magyaroknak ugyanúgy, mint a délben meg a délelőtt jövő első körben szakmunkára kiváró és ottragadt román meg erdélyi magyar kőműveseknek. Már csak a korán reggel kezdő erdélyi cigók vannak hátra, akik áruknak megfelelő tempóban és minőségben hasították egész nap az ipart. Dörzsölik a markukat, hogy ha ezek szerint két óráért járt 5000, akkor nekik mi lesz itt. Fel is horkan a hangadójuk, ahogy látja Széchenyit magányosan virítani a markában. Barátai sehol, még egy árva Bethlen-bónusz sem, pedig minimum arra számított, hogy a legnagyobb magyar majd országalapító druszájával párban romantikázva gyönyörködhet Esztergom látképében. Odaront a tóthoz, hogy ácsi van, főnököm, ez nem lesz így oké! Nem lesz oké, ugyanazt a melót nyomtuk, mint a háromkor jövő gádzsók, csak éppen reggel nyolctól, legyél már korrekt, ne legyél már fasz. Jól van? Ne legyél geci. Csak erre várt Andrej, végre leadhatja az egész napi szaladozás meg ügyintézés feszültségét: váratlanul és aránytalanul nagy levegőt vesz, és olyat oszt a csóri napraforgófüggőre, hogy annak majdnem torkán akad a fogpiszkáló. Idefigyeljél te is meg a fogyatékos haverjaid is, mert csak egyszer mondom el. Mennyiben egyeztünk meg, ha? Mennyibe jöttetek el? Ötezerbe, igen, ne nézzél, volt sör meg kaja elég, hozzá még savanyúság is, amennyit akartál, úgyhogy bekussolhatol kurvasürgősen, hogy dörgöljem az orrod a seggemhez, amikor fingok, te faggyú… vagy fa… fattyú! Törte amúgy a magyart nyilván, de látszott, hogy lebaszásban elég gyakorlott, küldött olyan szöveget, hogy egyből becsicskult a hétórai alfahím, hiába piázta bátorra magát a behúzott sörmennyiséggel. A tót meg röhög, hogy mit gondolsz te, miért titeket jattoltalak le utoljára? Hogy lássam a bárgyú fejedet, ahogy felkúrod magatokat a másik mázliján! Takarodjatok, oszt örülj, hogy egyáltalán ki lettél fizetve, el is rakhatnálak kenyéren-vízen a pincébe, amit kiástatok...

Ezt a kétfejű embert vajon keresztre feszítették vagy csak simán lyukasmarkú? (Apropó:      -Miért rossz Jézusnak? -Mert nem tud Zizit enni!)

„Hát így lesz sok utolsóból első, és sok elsőből utolsó.”

"Moszkva téri emberpiac: szűkülő változatlanság."

Szóval ilyen a mennyország, csak azóta átnevezték. (A pokol meg olyan, mint az Örs vezér tere: szocreál stílusban épült, tömeg van, és ikeás hotdog a kaja minden nap.)

Van ez a szenvedélyességéről híres faj a Star Trek univerzumban, akik ha lefejelnek, garantált a maradandó agykárosodás, és ha csókolóznának Hitlerrel, sose érne össze a bajszuk.

Nem is nagyon szoktak csókolózni!

A Star Trek - The Next Generation és Deep Space Nine sorozatokból ismert domesztikált klingon harcos a szerelmesek napja alkalmából most betekintést enged a népe által udvarlás során alkalmazott szertartások, trükkök, frazeológiai egységek világába:

A klingon szerelmi rituálé menete:

Egy kis gyakorlati bemutató (18+!), Varga István országgyűlési képviselő ajánlásával:

Figyelem, munkalehetőség külföldön!

Menekülnél otthonról a munkanélküliség réme elől? Ratzingered van már a sok „Gyurbi et Orbi” áldástól? Szeretnéd, hogy akkor is komolyan vegyenek, amikor vicces sapkát hordasz fehér batman jelmezben?

Tekintélyes javadalmazás mellett, felelősségteljes munkakörbe keresünk karakteres felsővezetőt, akár külföldről is!

Talán éppen Rád van szükségünk dinamikusan fejlődő csapatunk élére!

Légy Te a kőszikla, melyre Krisztus az egyházát építi!

Miért lennél mohamedán öngyilkos merénylő, hogy 72 szüzet kapj a mennyben? Legyél Te a katolikus római pápa, és megkapod még itt, a földön!

Ha sikerült felkeltenünk érdeklődésedet, motivációs levéllel kiegészített fényképes szakmai önéletrajzodat várjuk e-mailben (uristen@menny.hu) vagy székházunk postacímére (Vatikánváros, Pf. 667. – „The Neighbour of the Beast”).

Mi már bizonyítottunk! A piacon való kétezer éves helytállás birtokában nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy szervezetünk időtálló értéket alkot.

Most Te jössz, talán ez az a lehetőség, amire mindig is vártál.

Tudjuk, hogy a legtöbb állásra rugalmas gondolkodást, egészséges pszichét, a változó körülményekhez való dinamikus alkalmazkodást, megnyerő külsőt várnak el. Mi éppen az ellenkezőjét kérjük!

*

Elvárásaink:

-megkérdőjelezhető kommunikációs készség

-ún. hívás vagy egyéb misztikus tévképzetek

-jártasság ördögűzésben vagy más retro pszichiátriai gyógymódokban

-fennforgás esetén az aktuális hatalmi érdekekhez alkalamazkodó újdonsült igazságoknak az Úrtól sugalmazottként való „ex cathedra” kinyilvánítása

-min.1 év szakmai gyakorlat homoszexuálisok megbélyegzésében, eutanázia ellenzésében, vagy AIDS és nem kívánt terhességek közvetett támogatásában

-rugalmatlanság

-azonnali kezdés határozatlan idejű szerződéssel!

A jelentkező legyen továbbá:

-férfi, esetleg férfinek öltözött nő (egyszer már bejött)

-öreg (legutóbb is mennyire bejött)

-nőtlen, gyermektelen, legfeljebb eltitkolt utódai lehetnek

-náci előélet kizáró ok!

*

Amit szervezetünk cserébe kínál:

-biztos megélhetés

-stabil egzisztencia

-festői munkakörnyezet

-szolgálati lakás

-golyóálló céges kocsi sofőrrel (ld. a képen)

-rengeteg utazási lehetőség

-széles sávú internetkapcsolat, munka közben akár twitterezhetsz is

-ministránsok hadának segítő kezei

-zsírúj név, amihez előtagként egy szám is jár

-kenőpénzek filmgyártóktól, hogy a Vatikán ellenezze a filmjüket, mert az növeli a nézettséget

-a világmindenség egyetlen lehetséges és érvényes etikai-morális rendjének birtoklása

-a reneszánsz korszak legnagyobb alkotásai feletti rendelkezés joga

-előrejutási lehetőség: kielégítő teljesítmény esetén post mortem boldoggá, kiemelkedő teljesítménynél szentté avatás

-ha megunod, lemondhatsz.

*

A bíborosi konklávé várja jelentkezésed. Felvételi elbeszélgetésünk hajnali órákban várható: ha nem tagadod meg Jézust háromnál többször, míg a kakas kukorékol, és tudsz áldást osztani klingon nyelven is, fel vagy véve!

Ne habozz, tehetséges magyarok jelentkezését is várjuk, jelige:

„Jöjjön el a Te országod!”

Úgy volt, hogy pont meghalt Gabesznak az anyja, mielőtt leérettségizett volna, ő meg utána baszott elmenni egyetemre, faterja meg már előtte hülye fejjel rárakott a nevére 10 félévnyi tandíjat, mert akkor még azon voltak, hogy megy majd nemzetközi gazdálkodásra. Csávókám meg fogta, kivett ehelyett inkább egy albit, de amúgy sose tudta, éppen merről hány méter a számlákkal, a főbérlője is szerintem ott baszta át, ahol nem szégyellte, mert hát piázni kezdett a srác rendesen, meg ráment először csak a fűre, aztán összehaverkodott ilyen kinyalt Budai köcsögökkel, jártak ide-oda, Hajógyárira, bogyóval meg kólával küldték a bulikat, itatta a picsákat, gondolhatod, aztán mire azon kapta magát, hogy fogy a fatertól bankolt lé, még mindig nem dolgozott semmit, de akkor már cuccozott tisztességesen. Nem bírta, ha faggatták, hogy honnan van a pénze, azon nagyon bírt puffogni, ha meg kérdezte mégis valaki, ködösített ilyen tőzsdézésről meg mittudomén még miket. A netes pókerrel is állandóan veszített már akkor, arra is rácsúszott, meg volt menve már amúgy szerintem agyilag, azt hülyeségeket csinált. Az lett a vége, hogy behúzta az egyik dílere hímringyónak, mert felhalmozott egy zsák tartozást, aztán már nem adott neki senki, szóval lelépni se tudott, úgyhogy pókhálózhatta klimaxoló pénzes luvnyák lukát fasszal, meg amivel épp akarták a perverz vén ribancok. Azt mondja, legtöbbnek olyan volt a vaginája, mint valami kitaposott kozákbocskor. Ráadásul a bevétel nagyrészét le kellett jattolni a tartozásokba, cucc mellett kajára pölö már nemigen maradt. Nem bírta idegekkel, nem is nagyon csodálom, már akkor tán szúrt is, szóval egyre több della kellett a motyóra meg viagragenerikumra, a végén már csávókat is bevállalt, bár állítólag korpuba épp nem hagyta, de hú, nagyon durvákat mesélt így is.  Egyszer valami ortodox bipsivel kellett seggrepacsiznia, de úgy, hogy a tag beöltözött disznójelmezbe, kajak hozott sertésmaskarát, de hozzá tudod pajesz, minden, Gabesznak meg közben valami ilyen faszságot kellett motyognia a fülébe, hogy röfögjél te tisztátalan állat vagy ilyesmi. Az ilyenektől sokallt be, azt már nem tudott mit csinálni, egy megborult pillanatában hazaállított hirtelen felindulásból. Zsidók voltak egyébként ők is, faternak kóser húsboltja Terézvárosba, meg többféle érdekeltsége is van, kérdeztem amúgy tőle egyszer, mármint Gabcsitól, nem a faterjától, hogy milyen metélt farokkal küldeni, azt mondja, legalább nem büdösödik annyira. Azt mikor sunnyog haza a gyerek, hogy beállna az üzletbe pénztárosnak vagy akármi, hát a faterja szól egyből bátyjának, hogy hallod, hazajött a Gabi, bontsad a Chivast, meg hozzál már fel abból a fasza báránybélszínből, ami ma jött, meg hívd át unokanővéredéket  is a gyerekkel vacsorára. Bátyja meg hiperűrstréber volt, épp a Corvinuson píécsdízett, de ez már az ő szépérzékén is kiverte a relét, szóval betámadta a faterját, hogy figyeljél már, te smucig zsidrák geci, hát én itthon szopom a faszt, amióta muter beadta a kulcsot, intézem a boltot píécsdí mellett meg amit akarsz, hogy foglalkozhass a dolgaiddal – de valahol jogos is volt, amit mondott szerintem – azt múltkor is, azt mondja, amikor bevertük itt azt az üveg rakit a haverokkal, hogy leoltottál, hogy azt a  Gyulabáéktól kaptad, amikor kint voltak törökbe. Ez a kis narkós pöcsömhányadéka meg hazaállít két év után hót szétesve, azt egyből Chivas meg a faszom, pont az kell most a májának, hát milyen apa vagy te bazdmeg.  Na, a fater sose verte őket pedig kiskorukba se, de erre állítólag akkora sallert küldött neki, mint az ólajtó, hogy kussoljál el, mert te meg akkor milyen testvér vagy, örüljél hallod, hogy lyuk van a seggeden és szelel, rajtad legalább nem kellett parázni sose, a Gabit meg már azt hittem lehúzhatjuk a retyón, hát had örüljek már neki egy kicsit, különben is az én bélszínem, hülyegyerek. Na, elment aztán elvonóra a Gabesz, azóta elkezdte az eltén a közgázt, felvették államira pont az utolsó évben, hogy még voltak állami helyek rá, most meg Izraelbe van ösztöndíjjal, lett kint csaja meg minden, állítólag el is fogja már jegyezni.

/Lk, 15,11-32/