A múlt hétvégét négy barátommal Amszterdamban töltöttük. Rendkívüli benyomást tett rám a város sokszínű szépsége és barátságossága, valamint az a környezettudatosság, kollektivizmus és vidámság, ami a helyiekből árad, és ami meghatározza a város üdítő atmoszféráját. Két és fél nap volt csupán, lájtos brüsszeli levezetéssel, aztán itthon néhány interakció gyorsan vissza is rángatott Budapest valóságába - szóval ahogy J-Lo mondaná: Amszti, Amszti, özv.Mohácsy Károlyné from the blog... 

Ilyenkor azért elkerülhetetlen az összehasonlítgatás: mi mindent tanulhatna ezektől a fura tulipánfetisisztáktól a pösti polgár, a városvezetésről nem is beszélve. Keresgélve, hogy más magyar emberek milyen élményekkel tértek innen haza, beleakadtam egy jó másfél éve született, az enyémmel merőben ellentétes véleményre, melyben a szerző 10 pontba szedve érvel amellett, hogy Budapest mennyivel élhetőbb város, mint Amszterdam. Nem mintha Pestet szarnak tartanám, de ezek közül némelyik pontnak még az értelmezése is nehezemre esik, úgyhogy el is kezdtem pötyögni egy kommentet, de végül úgy döntöttem, önálló, hosszabb bejegyzésben reflektálok erre a véleményre, hátha valakinek épülésére szolgál, illetve hátha felmerülnek további szempontok a témában.

Link a bloghoz: http://djz.hu/2011/04/12/10-jel-hogy-budapesten-ebredtel-es-nem-amsterdamban/#more-5418

A jobb felső sarokban olvasható tanácsot - "Én blogom, ha nem tetszik ne olvasd" - én személy szerint mindenképp be fogom tartani... A szerzőt (DjZoNe) mindenesetre értesítettem, remélem, reagálni is fog, utólagos engedelmével pedig idebiggyesztem a 10 dolgot, ami miatt örül, hogy Budapesten ébredt és nem Amszterdamban:

1. A biciklisek nem érzik magukat felsőbbrendű fajnak

2. Két utcánként nem kell egy csatornán átkelned

3. Nem érzed úgy 5 percenként, hogy körbe-körbe mész és mintha itt már jártál volna

4. Amikor meglátsz egy sörözőt az nem Heinken, vagy Amstel névre hallgat

5. Nem támad az az érzésed, hogy a nemzet fontos szimbóluma a cannabis levél

6. Nincs a csatorna fedeleken három darab X

7. Olcsóbb az ásványvíz, mint a sör

8. A neon zöld hajszíneden mindenki megrökönyödik

9. Az utcán, nem áthatolhatatlan fűszag hömpölyög

10. A melletted beszélgető emberekket hallgatva nem kap el az az érzés, hogy otthon hagyták a fogmosó poharukat, vagy éppen leakarnak köpni, csak gyűjtik hozzá az anyagot

Érvként felhozni egy várossal szemben, hogy nem tetszenek a csatornafedők(6.pont) (ld.képünkön), a kocsmanevek (4.pont) vagy a holland nyelv (10.) – reagálásra méltatlan szarrágás… De első helyen azzal jönni, hogy dugókat okozó, ideges frusztrált és tespedt emberek által vezetett, büdös, szennyező gőzt árasztó vashodályok helyett a kerékpárosok uralják a város közlekedését, ami gyors helyváltoztatásra, a szmog, a dugók és a zsúfoltság elkerülésére, ráadásul a sportos életmód természetes fenntartására teremt lehetőséget (1.), azt már kifejezetten meredeknek találom. Nem felsőbbrendű faj, hiszen itt MINDENKI biciklizik! És ezek rendszerint olcsó, utcai használati eszközök, nem terepei a villogásnak. Az autósok a kisebbség, és ennek kéne a mérvadónak lennie mindenhol, minden olyan szituációban, amikor nem feltétlenül muszáj vagy praktikus kocsiba ülni. Ezt teszi lehetővé a 3.pontban kritizált városszerkezet, a szűk, rendezett, párhuzamos utcák, ami által valóban lesz a helynek egy egységes képe (3.). Akárcsak az itt lakóknak egy egységesen nyitott gondolkodásmódja, amibe belefér akár a neonzöld haj általi önkifejezés is (8.), hiszen nem az teremti meg a komfortzónájukat, ha puffoghatnak, „megrökönyödhetnek” valamin.

Mi a gond a csatornarendszerrel (2.)??? Le kéne betonozni azt is, nem? A víz jelenléte számomra természetközelibbé tette az egész miliőt. Persze lehet, hogy csak nekem fontos, hogy természetes formájában legyen jelen a 4 elem: az utcán csordogáló hajléktalanvizelet helyett festői szépségű csatornák; az aszfalton elhelyezett kutyaszar-csapdák helyett hatalmas, zöld parkok és botanikus kert; kipufogógáz helyett tiszta levegő; elöregedett gázcsövek miatti lakástüzek helyett a jointok parázslása. Ez utóbbinak az illata (9.) is sokkal természetesebb és szívderítőbb, mint Pest belvárosának bűze, ami nagyjából a fentiek elegyéből adódik össze.

Bizony, a kenderlevél is fontos szimbólum (5.): kifejezi, hogy itt nem döntik el helyetted, mi a jó neked (ami nálunk érdekes módon mindig korrelál azzal, ami a mindenkori kormánynak jó), hanem rád bízzák. És a rendszer működik - erre szerintem joggal büszkék. Az ebben a szemléletmódban és a lehetőségek végtelen tárházában felnőtt gyerekek a tudatmódosítás kérdését is, mint annyi minden mást, a helyén fogják kezelni, és nem fogják mondjuk általános iskolás korukban széthígítózni az agyukat, mint például remekül élhető városunk nyolcadik kerületének „gettókölykei”. Egy ilyen egészséges szemléletet tovább tudnak nyitni a pszichoaktív szerek, egy szétstresszelt, addikcióra hajlamos elmét pedig még jobban gallyra tudnak vágni. Naná, hogy a propagandának megfelelően errefelé a legtöbbekhez kizárólag az utóbbi pólus jut el, ahogy erre Bill Hicks humorista már '92-ben nagyon érzékletesen utalt:

Amszterdamban ez a mindenhol megjelenő levélke a legtöbbek számára az előremutató felhasználás lehetőségeit jelképezi: az elme kitágításáét, kreatív csatornák megnyitásáét, közösségteremtését, relaxációét, rekreálódásét. Akinek ez identitáskifejező szimbólumként zavaró, annak Tokaj szőlővesszejével is így kéne lennie.

Mindez, amit a bejegyzés szerzője kritizál, a maga teljességében része tehát annak a feltűnően olajozottan működő helyi "ökoszisztémának", amely lehetővé teszi - egyebek mellett - egy olyan gazdaság fenntartását, hogy az átlagember söráron is meg tudja venni az ásványvizet (7.).

De véleményem szerint, szembeállítva a holland állapotokkal, Magyarországon még csak nem is a gazdasági, hanem az erkölcsi helyzet mutatja a legnagyobb kontrasztot. Gyermekkoromból úgy rémlik, hogy a Bolygó Kapitánya csak akkor idézhető meg, ha a víz, a föld, a tűz, a levegő mellett jelen van a tiszta szív is, ami errefelé manapság hiánycikk. Ráadásul itt hagyományosan ki van sajátítva az erkölcsösség fogalma az ezeréves magyar egyház által (amelyre így jelenlegi kormányzatunk tekintélyként előszeretettel hivatkozik, megteremtve diktatúraépítő intézkedései erkölcsi fedezetét), és az immáron ateista közszemlélet még mindig az egyháztól ránk hagyományozott normákból táplálkozik, ami azt mondatja a „sikeresen” szocializált magyarral, hogy „a tripla X rossz”, „a fűszag rossz”, a „neonzöld haj rossz” stb., így teremtve mesterségesen fitymaszűkületet az emberek agyában. Pedig, láthatjuk, ezek a dolgok nem objektíve, természetüknél fogva rosszak. Ez a szemlélet egy csomó negatív érzelem kialakulását támogatja, ez a keresztény egyház által hirdetett Isten meg nem valami toleráns, nem szereti a sokszínűséget, ha kifejezed alternatív viszonyulásaidat – a bűntudat és a lelkifurdalás mellett primitív elhárító mechanizmusokra építené spiritualitásod: elfojtásra és tagadásra.

Pesten az az érzésem, hogy ahogy kinézel, amit felveszel és amit csinálsz, az törvényszerűen elhelyeződik egy, a rossztól a jóig tartó skálán, ami a különböző embertípusok és szubkultúrák nézőpontjából természetesen változó, de mindegyikében létezik. Amszterdamban ez az érzés eltűnik, a dolgok a helyükre kerülnek, itt minden az, ami. A neonzöld haj nem jó vagy rossz, hanem haj, ami történetesen neonzöld színű. A viselőjének nyilván jó. A másik ember pedig örül, hogy a másiknak jó, az öröm pedig szintén jó – a tolerancia így önmagában hordozza jutalmát.

Ottlétem során számomra sok mindennel kapcsolatban letisztult a kép, ugyanis ha ezen az úgymond hagyományos erkölcsfogalmon a racionalitás és a természetes jóérzés mentén felülemelkedsz, akkor rájössz például arra, hogy a valódi erkölcstelenséget nem szabados melegbárok vagy kirakatokban vonagló prostik  jelentik (ezek egyszerűen csak felmerülő igényeket elégítenek ki, s így egy jól működő rendszer szerves részei), hanem az itt uralkodó „dögöljön meg a  szomszéd tehene is” szemlélet, meg az átlag bunkó pesti bennszülöttek által képviselt felszínes, kirekesztő sznobizmus.

Mostanra meggondoltam magam, mégis reagálok a 10. kifogásra is. A holland nyelv valóban nem valami hallójárat-bizsergető (hozzátenném: külföldiek számára a magyar sem), de a holland fővárosban majdhogynem kisebb részt lehet csak holland beszédet hallani. A tipikus amszterdami lakos ugyanis nem holland, hanem görög, vietnámi, nigériai, román, jamaikai, eszkimó… magyar (és ez már régen is így volt: magyar riksásokon kívül belefutottunk például egy magyar nyelvű emléktáblába Tótfalusi Kis Miklós 17.sz.-i nyomdász egykori házán) – ott van az egész világ egyazon városban, egymást békében elfogadva és egymással össze-vissza keveredve. A közös nyelv sokkal inkább az angol, amit a Nyíregyházáról jött öröm(telen)lányok kivételével mindenki beszél. Elkeserítő, hogy nálunk meg épp most készülnek visszaszorítani az angol nyelv oktatását, ami szerintem az eddigi legszembetűnőbb jele annak, hogy akárcsak a médiatartalmak, úgy az oktatási rendszerünk tekintetében is teljesen szándékolt a züllesztés. (Már csak azon hazug érv miatt is szembetűnő, hogy az angol után elveszti az ember a motivációját. Rózsikám, hát az eddig se vót, baszod! Szóval ha ez így is van, ennek az érvnek akkor sincs semmi értelme, mivel a magyar ember rendszerint ezidáig sem tanult meg egyetlen idegen nyelvet sem! A célnak annak kéne lennie, hogy legalább egyet tanuljon meg, azt rendesen, és az legyen az angol. Pont. De hát a magyar maradjon csak hülye, békemenetekben terelgethető birka, aki a világnak még a nyelvét sem ismeri, nem hogy tájékozódni tudna benne. És zárójel bezárva.)

Összefoglalva: azt hiszem, én a DjZoNe-hoz hasonló gondolkodású emberek miatt érzem Amszterdamhoz képest Budapestet kevésbé élhetőnek. A fenti 10 pont olyan benyomást kelt, mintha szerzője a miénknél közösségcentrikusabb, környezetbarátabb és életszeretőbb szemléletet támadná, indokolatlanul.

Legalábbis az én benyomásaim szerint indokolatlanul; a kép biztos nem fekete vagy fehér, csupán két napot töltöttem ott, nyilván megvannak az árnyoldalak, ahogy itt is a jó dolgok, de azért kompenzálásként megkísérlem összeszedni azt a 10 jelet, amiből biztosan tudhatod, hogy Amszterdamban ébredtél, nem Budapesten:

• Annál királyabb vagy… minél királyabb vagy. Nem pedig minél nagyobb mondjuk az autód.
• Szombat reggel ötvenes asszonyokat látsz a várost átszövő csatornarendszeren evezni (!), esetleg a gyönyörű parkokban kocogni, miközben pesti kortársaik épp a délelőtti astro show-ba telefonálgatnak. 
• Ha turistaként egy térképpel a kezedben koslatod az utcatáblákat, akkor nem kell nagyítóval kutatnod a tekintetüket elfordító helyiek özönében egy olyan járókelő után, aki tud és hajlandó két szót makogni idegen nyelven, hanem magától odajön hozzád valaki megkérdezni, hogy mit keresel, tud-e esetleg segíteni.
• A hajléktalannak nem csövesbora meg húgyszaga van, hanem egy jól nevelt cuki kutyája, meg egy halom önállóan készített angol nyelvű tájékoztatófüzete a helyi nevezetességekről, éttermekről, szállodákról, amiért nagyon szépen megköszön bármiféle ellenjuttatást, amennyit az adott turista éppen gondol.
• Ha a rád csöngető biciklisnek félrehúzódva visszadudálsz a helyi bolhapiacon potom pénzen vett ’20-as évekbeli réz autódudával, akkor az vigyorogva és győzelem jelet lendítve visszakiabál, hogy „whooo, one more time!!!” (Itt az emberek még szeretnek játszani!)
• Hazafelé menet éjszaka sem kell folyton oldalra és hátrafelé nézegetned, hogy detektálhasd, éppen most ki fog beléd kötni.
• Az Üllői útiakkal ellentétben a Piros Lámpás negyed prostituáltainál normának tűnik például az, hogy meglegyenek a fogaik (jó, belátom, ez nem minden szempontból előny… de aki látta az amszterdami kurvákat, az tudja, miről beszélek).
• A Keletinél 0.7-re mért kétes útszéli szerzeményekkel szemben ha egy coffee shopba tévedsz, csak annyit kell elmondanod, hogy nevetni szeretnél, bulizni szeretnél, beszélgetni szeretnél, aludni szeretnél, vagy amit épp szeretnél, és az igényeknek megfelelően fognak kiszolgálni, ellenőrzött mérleget (és terméket) használva.
• Az utcán nem áthatolhatatlan szmog- és húgyszag hömpölyög.
• Ha a megterhelőre sikerült buli hatására elalszol az éjszakai villamoson, nem arra ébredsz a végállomáson, hogy két cigány turkál a zsebedben (true story), hanem mondjuk arra, hogy valaki kedvesen figyelmeztet, majd tájékoztat, hogy hogyan juthatsz vissza legegyszerűbben eredeti célállomásodhoz (ez nem true story, de a fentebbi tapasztalatok alapján így képzelem).