Emberek ruhában

Szerintem kétféle ember létezik: aki szerint kétféle ember létezik, és aki szerint nem. TE MELYIKHEZ TARTOZOL??? (Én pl. ahhoz, amelyik szerint nem.) ... Emberek ruhában – mert a király meztelen.

Címkék

10 dolog (1) 2014 (2) Abszurdisztán (3) advent (1) Ady (1) álom (1) altató (1) alvás (1) Amszterdam (1) animáció (1) anorexia (2) asszociáció (1) b-film (1) b-movie (1) Babits (1) Bajnai (2) Bándy Kata (1) bank (1) békemenet (1) Besenyő Pista bácsi (1) betlehem (2) Biblia (3) bicikli (1) birka (3) Bituman (2) Blind Myself (1) blog (1) Boggie (1) börtön (1) botrány (1) Budapest (7) buzi (1) challenge (1) Címkék (2) címlap (1) cirkusz (6) Coelho (1) Csontváry (1) cuki kiskutyák (1) demokrácia (4) diák (1) divat (3) drog (2) EB (1) Edda (1) Együtt2014 (1) éhség (1) elnök (1) építőipar (1) Erdély (1) értelem (3) etika (1) Evita (1) Facebook (5) fejberúgás (1) Fekete György (1) felvonulás (1) Ferencváros (2) foci (1) gazdaság (2) gyilkosság (2) gyökér (2) Gyurcsány (5) hangya (1) Harry Potter (1) Hoffmann Rózsa (2) Hollandia (2) Hooligans (1) humor (1) húsvét (1) HVG (1) internet (1) iPhone (1) iPhone 5 (1) irodalom (17) iskola (2) Jézus (3) Jobbik (3) József Attila (1) Jó játék (1) kacsa (2) kánikula (1) karácsony (3) katolikus (1) Kelemen Anna (1) Kennedy-effektus (1) kilenc (1) kilencdolog (1) klingon (2) klingon közmondások (1) (1) Kokó (1) Kommandant (1) kőműves (1) könyv (2) könyvajánló (1) kreativitás (1) kritika (3) külföldi munka (2) kultúra (4) kutya (2) Laár András (1) LaFontaine (1) Leiter Jakab (1) Linek (1) Madonna (1) magyar (13) Manson (1) Marilyn (1) Matolcsy (1) meleg (1) melegfelvonulás (1) melegfront (1) mém (8) mese (3) Mesterházy (1) MNB (1) Moszkva tér (1) motiváció (1) műelemzés (1) nagy pinák (1) nirvana (1) Norvégia (1) nyelv (3) ölelés (1) olimpia (1) Orbán (4) oroszlánkirály (3) öszödi beszéd (2) Ötven árnyalat trilógia (2) pap (1) pápa (2) Parfüm (1) paródia (4) pedobear (1) példabeszéd (1) péniszrák (1) pénz (4) Petőfi (1) pia (1) piercing (1) pina (5) pizzafutár (1) politika (8) Pride (1) pszichoanalízis (1) pszichológus (2) Puzsér (1) Puzsér Róbert (1) radikalizálódás (1) reklám (2) rendőr (5) rendszerellenzék (2) rezsicsökkentés (1) Rio (1) rock (1) roma (3) Rorsach (1) RTL2 (1) rtl kettő (2) South Park (1) SP (1) spanyol (1) sport (1) Star trek (1) Szabó Balázs (1) Szabó Péter (1) szakmai óra (1) szatíra (2) szellemi függetlenség (1) Széll Kálmán (2) széplelkűség (2) szerelem (1) szex (5) szillogizmus (1) szlovák (1) szócikk (1) szőlőmunkások (1) szótár (1) sztrájk (1) születésnap (1) szürke (1) szürkemarha (1) szűzkurva (1) tanár (3) Tankcsapda (2) társadalom (9) tedbundy (1) Ted Bundy (2) tékozló fiú (1) tetoválás (2) Timmy (1) todd kohlhepp (1) tolerancia (1) Tótisz (2) Tótisz András (3) tücsök (1) tüntetés (1) TV (3) Twilight (1) Twitter (2) utópia (1) vác (1) választások (1) Valentin nap (1) vallás (5) Varga István (1) Varró Dániel (1) vers (8) vicc (12) világvége (3) Vona (3) Vonnegut (1) Worf hadnagy (1) zene (1) Zrínyi (1) zsidó (3) Zsiga Marcell (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • nyelv-ész: Beteg elme szüleménye :-) Mellesleg ez az átkosban is ugyanígy ment, csak épp az osztálylétszám ... (2019.05.09. 21:00) Kőműves Kelemenanna
  • dr.Rossz: Te Kohn,olyan szemrevaló a nejed. Adnék egy nagyobb összeget,ha vele tölthetnék egy éjszakàt. -Id... (2016.11.01. 20:05) Motiváló Puzsér
  • dr.Rossz: Mr&Mrs Ürül=Ürülék (2016.05.02. 17:03) Parodájz City
  • Zsiráffusz camelopardalis: granulálok szeretettel :D (2013.02.12. 12:15) Vatikáni álláskínálat
  • özv. Mohácsy Károlyné: tényleg jó ronda az angyal... de mivel csak tegnap sikerült odáig eljutnom, hogy ezt személyesen ... (2012.12.26. 16:48) A világvége után

Esti gondolatok

2017.02.08. 12:21 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: vers kultúra irodalom alvás álom altató péniszrák

Altató

 

Lepihent a nap immáron, csendben ring a jetsky,

Még a messengeren is már nincsenek fenn senki.

Eljött hát a te időd is, hunyd le a szemcsakrád,

Lágy muzsikát eressz hozzá, semmiképp Tankcsapdát.

 

Hogyha péniszrákos vagy, gondoljál most másra,

Nehogy álomhegyeid is a fasztumor mássza.

Legyen önuralmad szintén, s ne kezdj el hisztizni,

Ha párban alva álmában lepúz a kiskifli.

 

Ha esetleg te egy lány vagy, például Kata,

Ne zavarjon lábad közt immár a tevepata.

Nem sokat nyom most a latba, ha bevág a bugyi,

Kit érdekel paplan alatt?! nem? most kajak! ugyi?

 

Amennyiben viszont fiú, for example Ricsi,

Reggel legyen erekciód, s nehogy pucud kicsi.

Kívánom, hogy oldalt fekve ne szúrjon a barkód,

Ha meg nem vagy álmos, verd ki, vagy szívjál egy narkót.

 

Azzal exkuzálnám most végül még magamat:

Elnézést, hogy volt a versben péniszdaganat!

Tényleg nem akartam azt, hogy bárki is rágondol

Alvás előtt, ráadásul összesen háromszor.

Karriertanácsok

2016.12.13. 21:00 - dr.Rossz

Címkék: szócikk todd kohlhepp

Úgy érzi nem kapja meg a megérdemelt megbecsülést? Ismertségre vágyik? Tudta? Attól,hogy átlagemberből wikipédia szócikké váljon mindössze hét ember élete választja el?

Nekem elhiheti.

Todd Kohlhepp

Csecse. (Úgy van, a csecse.)

2016.09.11. 06:55 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: vers születésnap irodalom József Attila

"Születésnapomra"

 

Manapság lenne 111 éves

(etetni kellene, amikor éhes,

amit aztán pelenkába kakilna)

a nagy költő s bajszos férfi:

József Attila

 

Személyes hangvételű levélben

köszöntené Orbán Viktor minden évben,

s mellé postázna

annyi ezer forintot, ahány éves éppen –

a „Szépkorú Szerzők” elfekvő osztályra

 

Békét kötnének a 132 éves Babitscsal,

s együtt ugratnák

a 98 éves csitri Szabó Magdát,

mert ő van egyedül lány

a halhatatlanok irodalmi elfekvő osztályán.

 

Én meg 32 lettem, bár még lehetek több…

34 is akár, vagy legalább 33 előbb,

nem úgy, mint ő:

József Attila,

 a bajszos, halott férfiköltő

 homonnai_jozsef_attila.jpg

J.A.

…kevesebb viszont már nem.

Számot, szelet vet az ember;

tapst, vihart arat;

ha bölcsész, írhat rá egy szar verset: kényszereset,

rag-rémeset. Legfeljebb közepeset

 

Gratulálok,

ezek közül épp most

olvastál el EGY FOST.

 

/2016.szeptember 7./

 

Motiváló Puzsér

2016.04.25. 12:20 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: politika gazdaság pénz motiváció szűzkurva Facebook Gyurcsány Puzsér Róbert Puzsér rendszerellenzék Szabó Péter

Mottó: "In Paint I trust. In Szabó Péter viszont NEM."

 

Puzsér Róbert az egyetlen közéleti figura, akit még innen, az El Caminoról is követek Facebookon.

Minap ezt posztolta:

puzserszabopeter.jpg

Avagy "Buzi, aki olvassa", ugyebár.

Azért most nem lennék a pedofil gyilkosok helyében. Egy kalap alatt a musical-rajongókkal?! Ezt még talán a politikusok sem érdemlik... Oké, talán egyedül ők. (A musical-rajongók felgyújtják a templomainkat és kilopják a lelkünket!)

2b.jpg

 

1.jpg

 

Közben megnéztem, ki a csöcs az a Szabó Péter. 

Nem vagyok buzi (ezt onnan tudom biztosan, hogy hányok a mjuzikeltől), de Szabó Péterrel még én is járnék.

Ez a szimpatikus tekintetű, megnyerő mosolyú, igazi vőnek való félisten (azért se teszek ki róla képet) május 21-22-én Münchenben tart kétnapos kurzust "Hogyan éljünk szenvedéllyel és hogyan teremtsünk anyagi bőséget" címmel. 

A belépő a rendezvényre 190 euro. Az mai középárfolyamon mintegy 58900 forint.

...

Hagyok időt...

...

4.jpg

 

...

BASZKI, 60 ROPIT AKKOR SEM ADNÉK KI, HA LENNE ANNYIM, ÉS A SÍRBÓL KIKELT ALBERT EINSTEIN TARTANA WORKSHOPOT "AZ ÉLET ÉRTELME, PLUSZ MEGOLDÁS A VILÁG ÖSSZES PROBLÉMÁJÁRA" CÍMMEL, ÉS A KLASSZIKUS FELÁLLÁSÚ THE BEATLES LENNE AZ ELŐZENEKARA!!!

Én nem tudom, hogy kell szenvedéllyel élni, de azt itt és most, ingyen elárulom, hogyan teremts anyagi bőséget: 

ÚGY, HOGY NEM KÖLTESZ SZÁZKILENCVEN EUROKAT ORDENÁRÉ FASZSÁGOKRA!!!

0.jpg

...

Ez egy humorosnak aposztrofált blog volt anno, és nosztalgiázásként jöttem csak fel megint (mostanság inkább a szamarammal való sétálgatásaim kapcsán megfogalmazódó reflexióimról írok itt, ami itt követhető Facebookon, ha érdekel), de most engedtessék meg pár komolynak szánt mondat.

Mintegy 7 és fél milliárd ember él a Földön. Egyszerűen lehetetlen, hogy mindenki ún. "anyagi bőségben" éljen – a nyugati fogalmak szerint. Éppen ezért, bár nem tudom, mit fog mondani ez a tenyérbemászó bájgúnár a müncheni előadásán, de biztos, hogy az csakis a nyugati individualizmus alapjaira építve hangozhat el, amit az emberek nagy része – szocializációnkból adódóan – természetesként fogad el, de nem az!

Az ember közösségi lény, már korai törzsfejlődése is csak egymás kölcsönös segítésére alapozva volt lehetséges. A jelenlegi gazdasági rendszer (mikro- és makroszinten is) azon alapul, hogy a saját anyagi hasznodért kell tevékenykedned, aminek a mások anyagi kára az ára. Az ilyet úgy hívják, hogy "zéróösszegű játék", és józan ésszel könnyen belátható: ha adott mennyiségű, véges erőforrásból kell gazdálkodnunk, akkor, te minél többet veszel ki belőle, a többieknek annyival kevesebb marad.

Az általános anyagi bőség elérésének egyetlen eszköze a fennálló gazdasági rend és a hozzá kapcsolódó beteg morál lecserélése. Fokozatosan, lépésről lépésre, avagy radikálisan, forradalmi úton; ez valójában már részletkérdés. A lényeg a konszenzusos igény lenne a változásra, melynek magva a Föld bolygóra és a rajta élő lényekre egységes szervezetként tekintő holisztikus szemlélet, a gazdasági helyett etikai alapú élettér-szervezés, az ezekből fakadó fenntartható gazdálkodás és társadalmi szolidaritás, a mértékletességben meglelt öröm és a társadalom által mesterségesen felkeltett anyagi igények leváltása szellemi és spirituális igényekre.

Aki nem ezt propagálja, az nem a világ előremozdításán dolgozik, hanem a fejlődés visszatartásán, és így – mivel a "motiváció" kifejezés a latin mozdít, mozgat szóból származik – nem is nevezhető motivációs trénernek.

Viszont az emberi hiszékenységen élősködő kókler köcsögnek: simán!

Ja, hogy mindez téged nem érdekel, mert a világgal és az emberekkel való törődés helyett inkább csak simán lóvét akarsz meg cuccokat? Hát, akkor Te, aki ezt olvasod, nem igazán vagy egy csodálatos ember. Hanem egy rabló, gyilkos politikus.

A szegénylegény, aki tarkón baszta Orbánt egy péklapáttal -- újratöltve

2015.01.16. 15:54 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: politika mese társadalom paródia demokrácia animáció Orbán Gyurcsány Vona rezsicsökkentés Abszurdisztán

Az áprilisi választások alkalmából készült "népmesém" rövidített változata alapján a Huszas Video and Animation készített egy nagyon impozáns animációt, amely várhatóan és remélhetőleg rengeteg buta faszt fog majd provokálni.

Köszönjük!!!

Jó játék a kolbászjogar, paintes pénisz, címlapvihar

2015.01.06. 18:35 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: vers vicc humor irodalom címlap botrány paródia karácsony szatíra 2014 Facebook Varró Dániel HVG Blind Myself Parfüm Laár András Boggie Besenyő Pista bácsi Jó játék

Négy esetről szeretnénk megemlékezni, amelyek valamiképp ugyanazt az értetlen pislogást váltották ki belőlünk 2014 folyamán.

 

Rögtön januárban örülhettünk Csemer Boglárka énekesnő nemzetközi sikerének, amelyet a Parfüm című dal klipjével ért el. A real time photoshopping megérdemelten hozott rengeteg repostot és sokmilliós nézettséget – plusz egy jópofa paródiát ismerőseitől, a Blind Myself zenekartól. Az énekesnő elsőként osztotta meg Facebook oldalán a kis szösszenetet, az emberek nagy része pedig jót mosolygott rajta.

 

De nem mindenki.

Jött a trollsereg, mi pedig pislogtunk, hogy aki nem érti, az miért érez kényszert ennek hangot adni, és miért nem él inkább a hallgatás jogával.

"Undoritó erkölcstelen neoliberális okádék!!! Jo hülye aki ilyen ocsmányságokat készitt!!!"

"Hát, aki ezt az OCSMÁNY TRÁGYÁT, (mert nem nevezhető másnak) paródiának nevezi...hát az sem normális!"

"Irigy, gyűlölködő, becstelen szar magyar mentalitás....."

...

Mi?! Hogy milyen micsoda?! Hogy kerülnek ezek a fura szavak ide?! Biztosan a megfelelő videó alá gépelték be őket?! De hiszen Boggie vagy a dala benne sincsenek a klipben, sőt, a kopasz énekes saját magából csinál bohócot. Az önirónia pedig mindenekfelett becsülendő, hiszen oly sokszor esik áldozatául a sérülékeny önérzetességnek. De hiszen.

A kreativitásra vetemedett zenekar mentegetőzésre kényszerült, amely azóta is megtalálható a videó leírásában:

„FIGYELEM! Ezt a kis klipet NEM a rossz szándék szülte. A BOGGIE klip készítői csinálták a Maradék című dalunk videóját, igen jóban vagyunk, SŐT együtt nevettünk ezen a kis paintes verzión. Természetesen mi is rettentően örülünk Boggie és a klip sikerének. Hajrá Boggie!!” 

 

Eljött aztán augusztus 20-a, Besenyő Pista bácsi névnapja. Ő egy képfeltöltéssel ünnepelt, az emberek nagy része pedig jót mosolygott rajta. 

laar-andras-istvan.jpg

De nem mindenki.

Jött a trollsereg, mi meg újfent pislogtunk, hogy aki nem érti, az miért érez kényszert ennek hangot adni, és miért nem él inkább a hallgatás jogarával.

„Minden elismerésem a művész úrnak, DE míg a saját történelmünket gyalázzuk, addig ne várjuk el, hogy bárki is komolyan vegyen bennünket, s ne gyalázza nemzetünket. Tudom ezen a poénon sokak nevetnek, de az én mosolyom nem teljesen felhőtlenül őszinte...”

 „Tudom, hogy a magyar nemzeti szellemmel kapcsolatos viccelődés a magyarországi zsidókból váltja ki a legnagyobb lelkesedést. Csupán azt nem értem, hogy hasonló beállítások, persziflázsok miért nem születnek Mózesről, Jákobról, a Menóráról vagy a Tóra tekercsről?...”

„Lehet mi maradiak vagyunk, de számomra sem elfogadható, hogy ilyennel tréfálkozzon....Bírom mint humoristát, de nemzeti nagyjaink kigúnyolása nem a tréfadolog kategóriába tartozik, hanem nemzetgyalázás. Enélkül is jó humorista volt, de így nagyot csökkent a szememben.”

...

Mi?! Hova?! Milyen gyalázás?! Milyen zsidók?! Hogy jön mindez ide?! Egy kolbász-fetisiszta Besenyő Pista bácsit látunk horgászszékben, király módjára ünnepelni. Mint egy úr. Valamit nem vettünk volna észre? De hiszen nem akkor nem vehető egy személy vagy egy nemzet komolyan, ha nincs egészséges öniróniára való hajlama? De hiszen zsidó komédiások rengeteget viccelődnek saját identitásukkal. De hiszen a képen nem a nemzeti nagyjaink kerülnek „kigúnyolásra”, hanem az emberi hülyeség... Csakhogy az emberi hülyeség nem engedi magát gúny tárgyává tenni, és fellázad. Megnyilvánul, amikor hallgathatna is. 

A spirituális tanítóként is megkérdőjelezhetetlen hitelességű humorista mentegetőzésre kényszerült,amely megtalálható Facebook-oldalán:

 „...Ne varázsoljatok ilyen ártatlan dologból véresen komoly, súlyos bűnügyet, miközben valahol valakik tényleg és valóságosan véresen komoly, súlyos bűnügyeket varázsolnak elbagatellizálható semmiségekké...”

 

A tanévkezdés örömteli fejleménye volt, hogy bekerült az általános iskolás tankönyvbe kiemelkedő kortárs költőnk, Varró Dániel Hat jó játék kisbabáknak című gyermekverse, a diákok és szüleik nagy része pedig jót mosolygott rajta.

varro1.jpg

De nem mindenki.

Nyilván jött a trollsereg, mi pedig megint pisloghattunk, hogy aki nem érti, az miért érez kényszert ennek hangot adni, és miért nem él a hallgatás... szóval, hogy miért nem inkább bekussol.

„aki ezt írta és ezt engedélyezte meg kérdőjelezem h. ember....????

„Te nem hogy igazi költő nem, de apának is veszélyes vagy ! "laptopot rágjon----konnektorba tollat dugjon"? bárki gyereke? Szégyen-és felháborító hogy ezt egy tankönyvben az unokám olvasni kényszerül.

„Ilyen ordenáré verset még sosem olvastam

...

Ööö, MI VAN???

De hiszen... áh, hagyjuk.

Az elvetemedett költő felesége mentegetőzésre kényszerült, és ehhez a szóban forgó költemény közlésmódja, az ún. „irónia” volt segítségére.

 „...Mentségünkre szóljon, hogy vágyakozva nézzük azon szülőtársak gyerekeit, akik nem mozognak, nem beszélnek, nem fogzanak, nem játszanak a játszótéren, nincs a lakásukban se konnektor, se verseskötet. Van hova fejlődnünk, tudjuk, és még egyszer köszönjük a közösségi oldalak kedves népének, hogy erre szeretetteljes hangon és nagy türelemmel rávilágítottak! ...”

Tehát még egyszer: az ötödikes tananyag, amit be kellene pótolni, és amire az idegrendszeri fejlettség már tízéves kor előtt befogadóképessé teszi a homo sapiens sapienst – az irónia. Ízlelgessük kicsit a szót, merengjünk el jelentésén, próbáljuk interiorizálni a kifejező erőt, amit hordoz... Például Konok Péter történész költeménye segítségével:

konokvers1.jpg

A HVG címlapjai rendszeresen kimaxolják a közéleti szatíra vizuális eszköztárát. A magát pártpolitikától függetlenként és liberális szemléletűként meghatározó lap karácsonyra is hozta a formáját, amin az emberek nagy része jót mosolygott. Vagy rosszat, de mosolygott!

hvg_karacsony.jpg

Na, vajon?

Igen, megint volt egy hangos, felülreprezentált kisebbség (!!szavazás eredménye!!), aki nem szeret mosolyogni. A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége tiltakozott nyilatkozatban, amire sokan csendben pislogtak, míg kevesen hangosan helyeseltek.

A jászolábrázolással, melyben az újszülött Jézust egy halom pénzzel szimbolizálják, gúnyt űznek mások hitéből és szembemennek a tolerancia, a mindenkinek kijáró tisztelet legalapvetőbb szabályaival.

„az egész kereszténységet és minden jó szándékú embert megsértett”

A gusztustalan címlap a keresztény közösség elleni hangulatkeltés 

...

Hogyan?! De hát a halom pénz nem az újszülött Jézust szimbolizálja, hanem egy halom pénzt. Amit a kép szereplői történetesen elloptak. A keresztény Magyarország családjaitól. Tolerancia és tisztelet legalapvetőbb szabályai? Jó szándékú emberek megsértése? De hiszen ezeket kéri számon a címlap a rajta szereplő bűnözőktől. Hol van a képen a keresztény közösség? Pont egy rakás keresztényellenes tolvajt látunk, ahogy istenükként imádják a halom pénzt. Nem ez a gusztustalan, hanem az, ha erre felhívják a figyelmet? Úgynevezett iróniával, ugyebár.

Szóval a kreativitásra vetemedett lapmunkatársaknak mentegetőzniük kellett volna, amit nem tettek meg – remek. A címlap kurvajó. Mi meg felszólítjuk a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét, hogy szólítsa fel a HVG-címlap szereplőit bocsánatkérésre és a közjavak visszaszolgáltatására a családok javára.

blogskin_1.jpg 

A magyar kritikai- és humorérzékre nézve aggasztó esetektől akár el is szomorodhatnánk, van azonban mindennek egy pozitív vetülete: az ingyen reklám, amit a trollok biztosítanak annak, amit utálnak. A körülöttük kialakult műbalhék nélkül a nagytöbbségnek valószínűleg nem került volna látóterébe a Boggie-paródia, a spontán laárogás, vagy Varró Dani, de még a prominens újságcímlap mellett is elment volna. Jött azonban a barlangi fenevad, és felhívta rájuk a figyelmet. Így háztartásainkba eljutott egy csipet underground zene, abszurd humor, kortárs költészet és tartalmas szatíra. Csak így tovább (+ironikusan mosolygó szmájli)!

A HVG-ügy kapcsán Szőnyi Szilárd pontokba szedte kifogásait, ezzel valamiféle racionális érvelés metodikáját mímelve; de akárhogy nézzük, valamennyi pont egyetlen – erősen szubjektív, érzelmi – érvet fejt ki, ami valahogy így foglalható össze: „Hát de... ezt... ezt érezni kéne! Hogy... hogy ezt nem illik. Aki ezt nem érzi... az... az nem is ember!” Tulajdonképpen ugyanezt lehet elmondani a humorérzékről is. Azt az ember... így... érzi, meg minden. (A cikke végén javasolt karikatúrát pedig minden keresztény magyar ember nevében kikérjük magunknak, hiszen azon a Szentcsalád kártyával játszik, ami a magyar népnyelvben az ÖRDÖG BIBLIÁJA!!!)

 

Jöjjön hát a tanulság, mert sok lett az írás, és mindenki csak a vastagbetűs részt fogja elolvasni a végén:

A szilárd nemzeti, szülői, vallási, zenei (stb.) identitás nem kezdhető ki egy fényképpel, egy verssel, egy plakáttal vagy egy klippel. Amen.

 

((ui.:  A „harácsony” kifejezés már 2012 karácsonyán felbukkant itt egy versben, tessék megnézni, itt ni! Felháborító, hogy senki nem háborodott fel rajta, pedig olvasták vagy öten... jó, mondjuk mind haver, plusz egyikőjük sem buta fasz.))

A Facebook spam poetry challenge margójára

2014.09.04. 03:53 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: vers pina irodalom challenge Facebook Szabó Balázs nagy pinák

Óda a nagy pinákhoz

 

Romlásnak indult hajdan erős magyar,

túl sok kis pinájú lány a falra szaval.

Tudod, hogy nincs bocsánat,

büntiből nagy pinát kap.

 

Ki vágtat a szélben, az éjen át?

Ezek bizony a büdös nagy pinák.

Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon,

s szólt a holló: "nagy pinákra vágyom".

 

Ágnes asszony a patakban nagy pináját mossa,

mégse jött a turista akkor se meg most se.

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal,

húzd rá, a nagy pináktól óvd magad kondommal.

 

Megy a juhász szamáron, földig ér a lába,

nagy a legény, de nagyobb csajának pinája.

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

csak ne lenne pinája ilyen nagy otromba.

 

Nyugati nyers szél, ősz sóhaja, vad,

Mér van, hogy a pinád ennyire marha nagy?

Sikolt a nagy pina, tornyosul, omlik,

ez már kisebb nem lesz, a helyzet csak romlik.

 

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,

pont rásüt arra a hatalmas pinádra.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,

izzad a nagy pina, kezed meg vakarja.

 

Vak volt a hajnal, szennyes szürke. Még

ekkora pinát nem láttam már rég.

A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt,

akkora a pinád, mint egy afrikai elefánt.

 

Nem tudhatom, hogy másnak e strófa mit jelent,

nekem semmit, ha benne nagy pinák nincsenek.

Létem, ha végleg lemerült,

egy-két nagy pina azért ide is bekerült.

 

Törjön százegyszer százszor-tört varázs,

akkora a pinád, mint egy IFA-garázs.

Ha már elpusztul a világ,

legalább ne lenne ekkora pinád.

 

Elmondanám ezt néked, ha nem unnád,

hogy mint egy ólajtó, akkora a sunnád.

Fa leszek, ha fának vagy virága,

hogy lehet valakinek ekkora pinája!

Petőfi.jpg

Mese a szegénylegényről, aki tarkón baszta Orbánt péklapáttal

2014.04.05. 21:45 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: politika mese választások társadalom demokrácia 2014 Orbán Gyurcsány Bajnai Vona Mesterházy Abszurdisztán

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegénylegény. Apja hajdan szebb időket látott földműves volt, anyja meg szolgálólány. Maguk is szegénységben élték mindennapjaikat, szenvedtek is rendre az ilyenkor szokásos nyavalyáktól. Nem csoda hát, hogy a szegénylegény már világrajövetelekor betegesnek mutatkozott, és serdülése alatt egyre csak satnyult. A család úszott már az adósságban, hogy bajait orvosolják, de az csak nem javult. Így aztán szép lassan az egész falu a szomszédság leghitványabbjaként kezdett rá tekinteni, apja családjának ősi hírneve ellenére. Ő maga búskomorságba süllyedt, mert szíve mélyén érezte, hogy igazában nagy dolgokra lenne hivatva.

Egy szép napon felkelt ez a szegénylegény, és kitekintvén az ablakon mit lát! Egy óriásplakátot hatalmas felirattal: „REZSICSÖKKENTÉS”. Na, ez egyszeriben oly felindulttá tette, s úgy megacélozta szívét, hogy többé nem tudott, nem is akart már magán uralkodni; elhatározta, hogy nagyot fordít életén.

- Idestova 25 esztendőt éltem meg – forrongott magában –, ezalatt sok mindent elszenvedtem, amit az egészségem is megsínylett. Csupán az elmúlt években megfosztottak földjeimtől, és szétosztották a gazdagok között, zsebre tették szülőim magánnyugdíj pénzét, nagyobbik bátyámat megfosztották a falu trafikjának üzemeltetésétől, hogy a polgármester volt osztálytársának adják oda, középső bátyámat megfosztották régi hivatalától, csak mert nem narancsszínű mentében kezdte hajdanán szolgálatát. Kedves komámat becsukták, mert a pandúrok másodszor kapták rajta füvezni, többi megmaradt cimborám meg messzi országokba szökött a búskomorság és a felgerjesztett gyűlölködés elől. Unokahúgom taníttatása fejében ellenben kötelezettsége marad e sanyarú ország megszikkadt kenyerét ennie, hogy a nagyságoknak tovább is legyen kiből dőzsölni a számolatlanul lopott adóforintok mérhetetlen tengerében – és e sérelmekért még csak szólani sem lehet többé, nemhogy tenni valamit, vagy akár csak fordulni valakihez. Immáron minden a vadbetyár uraságok kiváltságainak megmaradását szolgálja, közte gyermekeink nevelése, ősi értékeink és hagyományaink is, amelyek szívemhez oly közel álltak. Itt állok egy szál gatyában föld és munka nélkül, testemet minden irányból szipolyozzák, gondolataim szabadságát megbéklyózzák, a változás reményének pedig még fénysugara sem dereng... De hogy ennek az egésznek még örülnöm is kéne? Hát teljesen hülyének már aztán csak ne nézzenek!

Így hergelte magát, mígnem szunnyadó lelki tartalékait mozgósítva el nem határozta végleg, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony tarkón fogja baszni egy péklapáttal a nép sanyargatóit, legfőképpen pedig a rohadék fülkeforradalmár miniszterelnököt, akit Orbánnak hívnak.

Igen ám, de honnan vegyen péklapátot. Pogácsát hamuba sütni sem volt egy garasa sem, nemhogy annyi forintja, amennyibe egy ilyen szerszám kerül.

- Ej – gondolta –, szarok én a pénzre, szarok mindenre, én most bizony elindulok, lesz, ahogy lesz, valahogy majdcsak tarkón baszom azt a szarházi köcsögöt.

Így is tett.

Ment, mendegélt magában üres zsebbel. Még a faluhatár közelében sem járt, amikor mit lát. A patikus tart feléje nagy boldogan, kezében üvegcsével.

- Hahó, te szegénylegény! Jól hallom-e, hogy mire készülsz? Valóban le akarod zúzni azt a mocsadék Orbánt péklapáttal? Lapátom éppenséggel nincsen, de fogadd el tőlem ezt a fiolányi arzént, hátha hasznát veszed utad során.

A szegénylegény megköszönte az ajándékot, zsebébe csúsztatta, azzal folytatta is útját.

A következő sarokig sem jutott, de már a szatócs állt elébe, kezében szintúgy ajándékkal.

- Hejj, te szegénylegény! – így szólt – Hallottam ám, mire adtad a fejed, és boldoggá tenne, ha segíthetnék rajtad. Régóta rosszul megy már a bolt, sokkal éppen nem szolgálhatok, de ezt a kötelet még fel tudom ajánlani, hátha segítségedre lesz, hogy végül tarkón kúrd a csicska rohadékját.

Megköszönte szépen a szegénylegény, azzal kötelestül továbbment.

Ment, mendegélt rendületlenül, mígnem útját állta a helyi diszkó biztonsági őre, kezében négy ujjra való acélgyűrűvel.

- Idehallgass, szegénylegény! – szólt szelíden – Én ugyan világ életemben erősnek és bátornak gondoltam magam, de soha nem mertem volna elindulni, hogy tarkón basszam azt a faszszopó gyökeret. Fogadd el tőlem ezt a bikacsököt, és ne habozz használni, ha szükséged lesz rá.

A szegénylegény megköszönte a bátorítást, zsebre tette a bikacsököt, és szívében még jobban megerősödve továbbment.

Már a falu végén járt, amikor találkozott a fogorvossal.

- Éppen téged kereslek, te szegénylegény! – szólt a fogorvos – Szeretnék én is hozzájárulni, hogy megvalósítsd terved, és tarkón kúrd azt a gátlástalan férget. Lapátom nekem sincs, de fogadd el tőlem ezt a palack N2O-t, amit kéjgáznak vagy nevetőgáznak is hívnak, és érzéstelenítésre használjuk a gyógyászatban. Valamire majdcsak jó lesz.

A szegénylegény megköszönte az ajándékot, és számba vette sorra: van már arzénja a patikustól, kötele a szatócstól, boxere a kidobóembertől, immáron dinitrogén-oxidja is a fogorvostól, csak éppen lapátja nincs. Hogy nincs mit ennie, már egyáltalán nem is zavarta. Ajándékainak úgy megörült, hogy meg sem állt velük egészen a fővárosig.

A fővárosban megtudta, hogy épp a hülye fasz miniszterelnök hülye fasz irigyei igyekeznek uszítani a tömeget, hogy ezentúl inkább ők lophassák el és oszthassák szét egymás közt a szegények javait. Elsőként egy bárgyún vigyorgó tejbetök akadt a szegénylegény útjába.

- Ismerős vagy te nekem – szólt hozzá a szegénylegény – áruld el, hogy hívnak.

- Én vagyok a Mesterházy – szólt a díszbuzi –, és fel fogom emelni a nyugdíjakat meg a minimálbért. De hallottam ám, hogy te mire készülsz, és szeretnélek meghívni magam mellé, hogy terved megvalósításával segíts Orbán helyére kerülnöm. Itt ez a pohár pezsgő, koccintsunk hát szövetségünkre a büdös geci ellen.

A szegénylegény gondolt egyet, elvette a pezsgőt, belecsepegtette a patikustól kapott arzént, majd egy óvatlan pillanatban kicserélte poharát Mesterházyéval, aki belekortyolva rögvest agonizálni kezdett.

- Ugyanez a hataloméhes populizmus mérgezte meg a józan közgondolkozást – szólt a szegénylegény a haldokló Mesterházyhoz –, hát most én mérgezlek meg téged. Nekem aztán nem hiányzik, hogy négy év múlva majd a te haverjaid legyenek marha gazdagok, én meg ugyanolyan szegény és becsapott.

Azzal belerúgott egyet a holtan elterülő aspiránsba, és továbbment.

Ment, mendegélt, egyszer csak találkozik a Bajnaival.

- Hallom ám, te szegénylegény, hogy mire készülsz. – mondta Bajnai – Tudnod kell, hogy ez csak együtt sikerülhet, velem együtt. Nélkülem nem lehetsz képes tarkón baszni azt a tetves hiénát.

- Kaptál már elég esélyt – válaszolt neki a szegénylegény –, hogy életképes szövetséget gyúrj a seggarcú Orbán ellen, de mindahányszor elbuktál. Áldásos üzleti tevékenységed nyomán más önnön magát kötötte fel, hát most én kötlek fel téged.

Azzal nyakára rántotta a szatócstól kapott kötelet, és fellógatta vele az első fára az életéért kapálózó kis paprikajancsit, majd dolgát jól végezve folytatta útját.

Egyszer csak kit lát szemben közeledni. Hát ez meg a Gyurcsány!

- Hallod-e te szegényle… - de ajánlatát nem tudta befejezni, mert a szegénylegény meg sem hallgatván őt ordítva rohant neki a kidobótól kapott bikacsökkel, és úgy orrba baszta, hogy az vérben úszva terült el a földön. Dühből rávert még jópárat Gyurcsány hullájára, majd leköpte és lepisálta azt.

- Ezt neked, a kurva anyádat! – kiabálta rá, s mindettől megvidámodva, felszabadultan mendegélt tovább.

Fogalma sem volt még, hogy fogja tarkón baszni azt a mocsok aljadék Orbánt, de csak ment, ment, mendegélt, rótta a belváros utcáit, és közben egyre éhesebb lett. Egyszer csak hátratekintve mit lát. Nem a falu pékje rohan utána egy bazinagy péklapáttal meg némi pogácsával a kezében? De bizony ő!

- Várj meg, szegénylegény! Most hallom csak, mire készülsz. Ezt a kis pogácsát neked sütöttem, fogadd el, kérlek. Azon kívül megtisztelnél, ha az én lapátommal basznád tarkón azt a büdös faszari görényt.

Azzal átnyújtotta neki a péklapátot, aminek a szegénylegény úgy megörült, hogy meg sem állt volna vele a főtérig, ha nem állja útját egy agresszív tömeg, akik egy pódiumon álló újabb uszítógépnek éljeneztek.

- Ki ez az ember? – kérdezte egy járókelőtől.

- Hát nem tudod? Ő a Vona!

Hallgatta a szegénylegény, mit mond Vona, és mit kiáltozik a tömeg. Nem tudta, hogy ettől sírjon-e vagy nevessen, úgyhogy elővette a fogorvostól kapott kéjgázt és gyorsan az arcába tolta az egészet, hogy őszintén tudja kiröhögni őket.

Ismét vidáman, Vona táborán nevetve ment hát tovább, most már valóban a főtérre, ahol éppen ünnepeltette magát a gátlástalan rohadék Orbán. Felfegyverzett őrök vették őt körül, akiket TEK-eseknek hívtak. Így hát a szegénylegény megállt, és éhes bendőjét a pogácsával tömve elgondolkodott:

- Eljutottam hát idáig, most már csak nem kéne feladni. De hogyan juthatnék át ezeken a zsoldos vadállatokon? Istenem, segíts meg, hogy ne kelljen csalódást okoznom a patikusnak, a szatócsnak, a kidobónak, a fogorvosnak, a péknek és egész reménykedő nemzetemnek!

Imájára egyszeriben megnyílott az égbolt, és galamb képében leszállott a Szentlélek a TEK-esekre, majd az egész tömegre, hogy megsegítse a szegénylegényt a keresztény értékeket kiforgató és meggyalázó Orbán tarkón baszásában. A TEK védfala kinyílt, és egyenesen mutatta az utat a pódiumra, ahová a szegénylegény péklapátját maga előtt tartva méltóságteljesen lépdelt fel, s odaállt a meglepetten pislogó gennyláda miniszterelnök elé. A Szentlélektől megszállt tömeg visszafojtott lélegzettel hallgatta, amit neki mondott:

- Szóval azt hiszed, hogy te vagy ennek az országnak a királya? Hát, én meg a szegénylegény vagyok, aki megbassza a királyok legkisebbik lányát. Csakhogy ezen túl deus-sex-machina is vagyok, úgyhogy a nagyobbik lányodat is megbasztam, a feleségednek meg rászartam a mellére és szétpaskoltam vietnámi papuccsal, mert megkért rá, most pedig téged kúrlak szét! – szólt nekiveselkedve a szegénylegény, azzal akkorát suhintott egyenest a tetvedék geci Orbán tarkójára, hogy az menten szörnyethalt.

A nép éljenzett.

Perceken belül előkerítették Simicska Lajost, élve felgyújtották, felhúzták egy lámpavasra és az égő hulláját megdobálták kutyaszarral. Mind együtt ünnepelték a nemzet hősét: a szegénylegényt, aki tarkón baszta Orbánt egy péklapáttal.

Az odasündörgő TEK-esek vállukra emelték felszabadítójukat, a megnyílott égboltra az Úristen pompázatos szivárványt bocsátott, amely alatt vakító fénysugárral övezve egy szellem lebegett.

- Ki vagy te, szellem? – kérdezte népe nevében a szegénylegény.

- Johann Gottfried Herder a becsületes nevem, késő-felvilágosodás kori német történelemfilozófus- és jós vagyok. Egykoron azt jövendöltem néktek, hogy nemzetetek el fog veszni Európában, mert egyedüli idegenként lakozik a kontinens szívében. De ti meddő acsarkodásotokat összetartássá változtatván felülemelkedtetek beteljesülőben lévő próféciámon, ezért az Úr áldása fogja kísérni jövőtöket, aki engem küldött hírül adni ezt. E betegeskedő szegénylegény a demokratikus köztársaság szimbóluma, aki csak a belterjes politikai elit kiiktatása után térhetett a gyógyulás útjára. Éljetek hát eztán együtt békében, szeretetben, hogy senkit ne kelljen többé pompás országtokban péklapáttal tarkón baszni.

Itt a vége, fuss el véle.

 blogskin_1.jpg

(Megj.: A mese hősei kitalált karakterek, bármiféle egyezés élő személyekkel a véletlen műve; továbbá rohadjon meg mind.)

Parodájz City

2014.04.03. 20:13 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: zene kritika magyar rock paródia buzi Hooligans

Aki szereti a Hooligans zenekart, az téved. Valószínűleg félreért valamit.

Tudjátok, mit csinálnék egy olyan zenésszel, aki képes volt teljes dalszöveget felépíteni arra az irdatlanul gyermeteg és blőd szójátékra, hogy „az én paradicsom”? A nyelvtani tényre, hogy az édenkerttel szinonim értelmű kifejezés utolsó két hangzója a magyar nyelvben megfelel a szóhoz illesztendő birtokos jelalaknak? Oly módon, hogy a szóalakot e bizonyos –om tag szóvégi megkettőzésével kellene helyesen befejezni? De ezt nem teszi? Ehelyett úgy csinál, mintha az eredeti szótő csak annyi lenne, hogy „paradics”? Egy bárgyú szellemtelenkedés kedvéért erőszakolva meg anyanyelvünket? Mert ez így hangzatos, vicces? Prozódiailag is kifogástalan? És mindezt annyira ütősnek találja, hogy dalcímnek adja!? Videoklipet forgat hozzá, rádióba küldözgeti – büszke rá!?

Hát…

        Legót tennék az ágya mellé, mielőtt felkel. Minimum.

        Tépnék a seggpartomról szőrt, és beleszórnám a müzlijébe.

        Rágót adnék a papagájának.

        Átütném a kedvenc tetoválását arra, hogy „bűn az élet” (ha csak már nem eleve az a kedvence).

        Vízbe tenném a kezét, amikor alszik. Ha ettől mégsem pisál az ágyba, akkor én hugyoznám le… (Az én paradicsom, komolyan!? Ne szórakozzunk már egymással.)

        Megvágnám a húgycsövét rozsdás mérőszalaggal. (ANYÁD A TE PARADICSOD, AZ! Ekkora kakit, nem hiszem el.)

        Meggyőzném a sármos síoktatót, hogy hajtson rá a csajára, amikor az a barátnőivel van hosszúhétvégén az Alpokban. Aztán küldenék neki egy képeslapot, amin az oktató éppen análisan kényezteti fasszal, és ráírnám, hogy „SHE PARADICSOM”. Ha-ha.

        Sőt! Összekoszolnám Schobert Norbi kezét, és megujjaztatnám vele a dalszerző lányát a Szigeten. Hm, esetleg még slágert is írhatnék az esetről olyasmi szöveggel, hogy „hejj, a jányod csunyája pudvás is, meg sóbertnorb is, ha-ha-ha”. Hogy gyűrnék ki.

        Fényesre nyalatnám vele az én záróizom.

 hooligans[1].jpg

Ez a felsorolás eddig lehetne egy sima újbóli kiállás a Kilencdolog blog mellett, de ezzel itt még nincs vége. Az egész ugyanis mit sem érne az olyan ember nélkül, aki ezt meghallgatja és jónak találja, és ebből kiindulva minden bizonnyal egyéb perverziókra is képes. Vajon mit érdemel, aki hajlandó akár még belépőjegyet is váltani a koncertjükre? Aki nem hány be ettől az istentelen suttyóságtól? Ehelyett inkább pénzben is kifejezett elismeréssel erősíti istentelenségében és suttyóságában?

Például…

        Pacsiznék vele vécézés után, és csak aztán mosnék kezet. Például.

        Leitatnék egy hajléktalant, hogy üljön mellé idegesíteni a buszon, amikor olvasni akar.

        Elküldeném egy kismama-találkozóra, ahol egész nap idegen gyerekek fényképeit kellene nézegetnie, udvariasan lelkesedést tettetve.

        Elé ülnék afro frizurával a moziban. A baromnak.

        Megenném az utolsó pilótakekszet, amikor már csak ő nem vett belőle.

        Játékmeghívót küldenék neki a Facebookon. Direkt!

        Stoppolnám előle a spanglit. Ha így is elkapná a kajafless, akkor meg ennék előtte csipszet, de neki nem adnék. Majd jó hogy nem már!

 

És a rádióállomással, amelyik hajlandó ezt sugározni? Információként kilőni az éterbe, ezáltal a gyanútlan hallgatók idegtraktusaiba? Testi-lelki fájdalmat generálva minden jóérzésű emberben? A közízlést rombolva, a hitványságot népszerűsítve?  Azzal tudjátok, mit tennék?

Megmondom…

        Ráírnám szarral, hogy „szar”.

        Feljelenteném az ORTT-nél, hogy fényes nappal rontják meg gyermekeinket szarral.

        Lecsavaroznám a műsorvezető széktámláját, hogy essen hátra. A zenei szerkesztőt meg kilőném a világűrbe. A mindenit neki!

        Beraknám háttérzenének végtelenítve azt a sort, hogy „ez marhajó, mint egy léghajó”, hogy kizárólag ezzel álmodjanak... Most már tényleg.

        Felrobbantanám a gecibe, majd a felrobbant romjait megint felrobbantanám a faszba! Majd lehánynám.

 

Ez marha rossz. Mintegy farba tosz. De még mindig közel sem annyira rossz, mint az azóta született Hooligans dalok… Tegyünk valamit tisztába. Attól, hogy valakiken divatos napszemüveg és menő tetoválások vannak, az általuk játszott lagymatag buzulás nem változik automatikusan rock zenévé, különösen nem pedig zenévé. Ugyanígy, a fejhangon erőltetett, modoros vokalizálás sem válik tőle jó énekhanggá, vagy a hangzatosan értelmetlen nyálas szócséplés jó szöveggé. Ijesztő, hogy nem minden emberre jön rá a reflexes öklendezés ettől. Undi, Picsa és társaik menjenek már el inkább dolgozni végre!

Kőműves Kelemenanna

2014.03.31. 19:34 - özv. Mohácsy Károlyné

Címkék: irodalom társadalom iskola tanár szatíra kőműves építőipar műelemzés pszichoanalízis Kelemen Anna szakmai óra

A szakmai óra

Színpadi játék egy felvonásban

Szereplők: Parasztgyerek, Cigánygyerek, Proligyerek, Gyépésgyerek, Strébergyerek, Csaj, Tár úr és maga az Osztály

 

(Harsány csengetés. Kőmíves tanoncok szakmai tanórája kezdőde. Mindahány szereplő a színen, Cigánygyerek balról fikázva jő.)

Cigánygyerek: Osztály, vigyáz! Tár úrnak jeltem, zosztály lécáma hét, jányzik Narkósgyerek.

Tár úr (fejcsóválva, naplót írván): Heten, mint a gonoszok… Össze fog gyűlni annak a szerencsétlennek a hiányzása… Tud róla valaki valamit?

Proligyerek: Ja. Azt, hogy buzi!

(Osztály vígan felkacag.)

Tár úr: Jól van, leülni. Cigány, maradjál kint, te fogsz felelni.

Cigánygyerek: Ki? Én?! Osz mé? Most azé, mer cigány vagyok?

Proligyerek: Ja! Meg mert buzi vagy!

Tár úr: Elég már. Cigánygyerek, mit vettünk előző órán?

(Cigánygyerek a cipőjét bámulja. Adidasztos, piaci. Strébergyerek jelentkezék, Tár úr szertenéz, s ujjával bök reá.)

Strébergyerek: A kéz nélkül cigizést!

Tár úr: A kéz nélkül cigizést, jól van. Nagyon fontos készség az építőiparban. Na, Cigánygyerek, mi a kéz nélkül cigizés legfőbb nehézsége?

(Cigánygyerek s az Osztály lehajtott fővel gubbaszt.)

Tár úr: Mindenkinek tudnia kéne, mestervizsgán gyakorlatban is be kell majd mutatni. Szóval mi a hátulütő, ha úgy kell bagóznod, hogy mindkét markod tele van malterosvedrekkel? Osztály?

(Strébergyerek mellső vége tagját újfent emelé.)

Tár úr: Egyedül Stréber tudja? Többször is elhangzott pedig. Na, mondjad. Cigány, te meg szégyelld magad, következő órán ki leszel belőle kérdezve a mai anyaggal együtt.

(Cigánygyerek helyére el.)

Strébergyerek: A kéz nélkül cigizés fő hátulütője, hogy a szájból kilógó cigaretta füstje beleszáll az orrba és a szemekbe, heveny könnyezést eredményezve. Megoldás, hogy félig nyitott ajakkal, a nyál tapadását is felhasználva tartjuk a cigit a száj egyik szélén, távol a szemünktől, miközben a másik szélén vesszük a levegőt, így elkerülve az orron át légzé…

Tár úr: Jól van már, nem az élettörténetedet kérdeztem. Mai órán a kőműves munkaköri leírásának egyik legörömtelibb részéről lesz szó: a verbális zaklatásról. Tudja-e valaki, mi az, hogy verbális?

Proligyerek: Ja, Tár úr! Péld’ul a szopás.

(Osztály újfent kacag.)

Tár úr: Csend legyen! Te fogsz szopni akkorát, mint a szopósmalac, ha a témazáróban ezt írod. A szopás az orális. Az más. Osztály, világos? A verbális azt jelenti, amikor odakiabálsz az építkezésnél elhaladó nőnek. Szavakkal inzultálod. Írjad: verbális, kettőspont… Paraszt, ne aludjál!

Parasztgyerek: Figyelek, Tár úr!

Tár úr: Akkor ismételd el, amit mondtam!

Parasztgyerek: Öö… hogy az anális inzulin tál az szopás… vagy…

Tár úr: Jó, mondjuk ez is igaz. De most már nyisd ki a füledet, mert legközelebb nem fog megmenteni a bukástól a fél disznó, amit apád hozott tanév végén.

Parasztgyerek: Jövő hónapba vágunk hármat, Tár úr. Jut egész is.

Tár úr: No, jól van, haladjunk már. Gyépés! Mit mondasz, ha elmegy az építkezés előtt ez a nő?

kelemen.jpg

Osztály (szórványos morajlással): Fúúú, geeeci, jáá, ráverném, hallod, adnák neki…

Tár úr (rivallván): OSZTÁLY NEM SÚG! Szóval, Gyépésgyerek, fent ülsz a gerendán. Az üvegből sörözést, amit ott csinálsz, ugye már év elején jól megtanultad. Felnyitod kulccsal a sört, szívod a dekket. Ellibeg ott ez a gáré. Mit szólsz be neki?

Gyépésgyerek: Há’… hogy megbasznám.

Tár úr: Na jó, de ezt hogy adod a tudtára?

Gyépésgyerek: Há’… úgy, hogy mondom neki.

Proligyerek: Gyépés nem is baszott még sose!

(Osztály harsányul röhög.)

Tár úr: Csend legyen! Proligyerek, ha ekkora csávó vagy, álljál fel, mondjad te!

Proligyerek: Álljon a faszom.

Tár úr: Van, hogy az se árt, hallod. De most a segged lesz széjjelrugdosva, ha nem emeled fel azonnal! Mondjad csak, most már jegyre megy.

Proligyerek (kelletlenül emelkedvén): Mit mondjak?

Tár úr: Idehallgass. Mondjuk én vagyok ez a vöröskeresztes nő. Elmegyek a gerenda alatt, amin épp rágyújtasz. Mit kiabálsz utánam?

(Osztály halkan kuncog.)

Proligyerek (gondolkodván): Tár úrnak jók a csöcsei. Tessék már feljönni ide hozzám, oszt… adjon má tüzet!

(Osztály röhög.)

Tár úr: Ez így nem fog menni... Csaj, gyere ki a táblához!

Csaj (meglepettül): Ki? Én?!

Tár úr: Van más Csaj is az osztályban?

Csaj: Ja, nem.

(Csaj rágógumizván a táblához mén.)

Tár úr: Figyelsz, Proli? A Csaj most ez a fonendoszkópos nő. Elsétál a gerenda alatt. Mondjad neki, amit mondanál a nőnek... Te meg köpd ki azonnal!

Proligyerek (vigyorogván): Hát, ezt biztos nem mondanám neki, Tár úr!

(Osztály huhog, mint a Jóbarátok nevetőmasinája két főszereplő smárolása esetén)

Tár úr: Háttal nem kezdünk mondatot. Na, hadd halljam azt a verbális zaklatást!

Proligyerek (méginkább vigyorogván): Oszt ennek minek? Már rég megvolt. Kifogott halat nem etetünk, Tár úr.

Csaj (felháborodottul): Miii?! Ki volt meg neked?! A szopás az nem számít, te csira.

Tár úr (sohajtván, fejét újfent ingatva, félig magának): Én próbáltam róla lebeszélni a szüleidet, hogy kőművesnek írassanak… Üljetek le mind a ketten. Legalább egy rendes utána fütyülést halljak már valakitől!

(Osztály csücsörít, fütyülni igyekezvén fúj, nem bír. Strébergyerek felegyenesedék, s éktelenül elfüttyenti magát. Osztály reá mered.)

Strébergyerek (fennhangon): Erőspistás síkosítóval töcskölöm szét a segglyukad, és szmájlikat rajzolok rá a szaros faszommal a gecimbe, aztán félárbocosra petyhüdten pofozlak vele, amíg fekélyesre nem dagad a fostos képed, te hitvány szopadékribanc.             

(Osztály és Tár úr elcsendesedének. A légy zümmögése hallik.)

Tár úr: Leülhetsz, köszönöm. Megvan az 5-ös… alá.

(Függöny)

 blogskin_1.jpg

Műelemzés:

A karakterek ugyan egyenrangúakként jelennek meg a színműben, ám a felszíni összezörrenések mögött megbúvó valódi drámai konfliktus két kiemelt szereplő, a Proligyerek és a Strébergyerek tudattalanjában zajlik. A szerző ily módon invitálja közönségét nagyszabású utazásra a lélek felszín alatti bugyraiba, egyúttal kritikai körképet nyújtva kora társadalmáról.

Proligyerek kihangsúlyozott felszíni homofóbiábiája és az ehhez kapcsolódó alfahím magatartás a túlkompenzált látens homoszexualitás egyértelmű jelei. Ezt támasztja alá, hogy rendbontó allűrjeivel szemben kizárólag az anális fenyegetés (”szét lesz rúgva a segged”) bizonyul hatásosnak. Saját maga előtt is eltitkolt hajlama a felláció preferálásába torkollik, de az orális fixáció, az élet szájon át történő habzsolása egyúttal az egész kor jellemzője: dohányzás, alkohol, drogfogyasztás, sorozatos verbális abúzus, de szimbolikus szinten idesorolható a rágógumizás illetve a fütyülés is. Így építjük jövőnket és sorsunkat, ennek allegóriája az építőipari enteriőr. E dekadens magatartás antitéziseként lép fel Strébergyerek teljesítménykényszerré szublimált szexuális frusztrációja, amely valójában semmivel sem kevésbé patogén reakció a kor elvárásaira.

A realista szférát – mindvégig szigorúan a cél szolgálatában – át- és átszövik mágikus elemek, például a társadalmi keresztmetszetet kiadó beszélőnevek, vagy a valószínűtlenül alacsony osztálylétszám, amely a Tár úr megjegyzése által explicite is a gonoszok baljós számára utal, valamint jelzi fogyatkozó nemzetünk problémáját. A létszám a cselekmény idején ráadásul nem teljes, ami a leszakadozó rétegek sorsát és a kezdődő szociális bomlást szimbolizálja. Megjelenítésre kerül patriarchális berendezkedésű társadalmunk elnyomó attitűdje a nők felé, az integráció megkésettsége, az egészségügy és a közoktatás kritikája, a korrupció mindent átszövő hálója, valamint a rasszizmus és tolerancia problémaköre is.

A mű egészéről elmondható, hogy a kor krízisének gyökerét az elhibázott oktatási rendszerben, az elégtelen munkamorálban és az emberi lelket megnyomorító élettérben ragadja meg. A méltatlan társadalmi hierarchia csúcsán álló Tár úr még a tökéletest meghaladó eredménnyel sem elégedett maradéktalanul – csupán ötös alát ad a hibátlan feleletre. E csattanó ellentmondást nem tűrve sürgeti a kor nagy kapitalista paradoxonjának feloldását: szűnjön meg végre a nagyravágyás, az örök elégedetlenség, az egyre csak többet és többet felhalmozó határtalan telhetetlenség.