Úgy volt, hogy pont meghalt Gabesznak az anyja, mielőtt leérettségizett volna, ő meg utána baszott elmenni egyetemre, faterja meg már előtte hülye fejjel rárakott a nevére 10 félévnyi tandíjat, mert akkor még azon voltak, hogy megy majd nemzetközi gazdálkodásra. Csávókám meg fogta, kivett ehelyett inkább egy albit, de amúgy sose tudta, éppen merről hány méter a számlákkal, a főbérlője is szerintem ott baszta át, ahol nem szégyellte, mert hát piázni kezdett a srác rendesen, meg ráment először csak a fűre, aztán összehaverkodott ilyen kinyalt Budai köcsögökkel, jártak ide-oda, Hajógyárira, bogyóval meg kólával küldték a bulikat, itatta a picsákat, gondolhatod, aztán mire azon kapta magát, hogy fogy a fatertól bankolt lé, még mindig nem dolgozott semmit, de akkor már cuccozott tisztességesen. Nem bírta, ha faggatták, hogy honnan van a pénze, azon nagyon bírt puffogni, ha meg kérdezte mégis valaki, ködösített ilyen tőzsdézésről meg mittudomén még miket. A netes pókerrel is állandóan veszített már akkor, arra is rácsúszott, meg volt menve már amúgy szerintem agyilag, azt hülyeségeket csinált. Az lett a vége, hogy behúzta az egyik dílere hímringyónak, mert felhalmozott egy zsák tartozást, aztán már nem adott neki senki, szóval lelépni se tudott, úgyhogy pókhálózhatta klimaxoló pénzes luvnyák lukát fasszal, meg amivel épp akarták a perverz vén ribancok. Azt mondja, legtöbbnek olyan volt a vaginája, mint valami kitaposott kozákbocskor. Ráadásul a bevétel nagyrészét le kellett jattolni a tartozásokba, cucc mellett kajára pölö már nemigen maradt. Nem bírta idegekkel, nem is nagyon csodálom, már akkor tán szúrt is, szóval egyre több della kellett a motyóra meg viagragenerikumra, a végén már csávókat is bevállalt, bár állítólag korpuba épp nem hagyta, de hú, nagyon durvákat mesélt így is.  Egyszer valami ortodox bipsivel kellett seggrepacsiznia, de úgy, hogy a tag beöltözött disznójelmezbe, kajak hozott sertésmaskarát, de hozzá tudod pajesz, minden, Gabesznak meg közben valami ilyen faszságot kellett motyognia a fülébe, hogy röfögjél te tisztátalan állat vagy ilyesmi. Az ilyenektől sokallt be, azt már nem tudott mit csinálni, egy megborult pillanatában hazaállított hirtelen felindulásból. Zsidók voltak egyébként ők is, faternak kóser húsboltja Terézvárosba, meg többféle érdekeltsége is van, kérdeztem amúgy tőle egyszer, mármint Gabcsitól, nem a faterjától, hogy milyen metélt farokkal küldeni, azt mondja, legalább nem büdösödik annyira. Azt mikor sunnyog haza a gyerek, hogy beállna az üzletbe pénztárosnak vagy akármi, hát a faterja szól egyből bátyjának, hogy hallod, hazajött a Gabi, bontsad a Chivast, meg hozzál már fel abból a fasza báránybélszínből, ami ma jött, meg hívd át unokanővéredéket  is a gyerekkel vacsorára. Bátyja meg hiperűrstréber volt, épp a Corvinuson píécsdízett, de ez már az ő szépérzékén is kiverte a relét, szóval betámadta a faterját, hogy figyeljél már, te smucig zsidrák geci, hát én itthon szopom a faszt, amióta muter beadta a kulcsot, intézem a boltot píécsdí mellett meg amit akarsz, hogy foglalkozhass a dolgaiddal – de valahol jogos is volt, amit mondott szerintem – azt múltkor is, azt mondja, amikor bevertük itt azt az üveg rakit a haverokkal, hogy leoltottál, hogy azt a  Gyulabáéktól kaptad, amikor kint voltak törökbe. Ez a kis narkós pöcsömhányadéka meg hazaállít két év után hót szétesve, azt egyből Chivas meg a faszom, pont az kell most a májának, hát milyen apa vagy te bazdmeg.  Na, a fater sose verte őket pedig kiskorukba se, de erre állítólag akkora sallert küldött neki, mint az ólajtó, hogy kussoljál el, mert te meg akkor milyen testvér vagy, örüljél hallod, hogy lyuk van a seggeden és szelel, rajtad legalább nem kellett parázni sose, a Gabit meg már azt hittem lehúzhatjuk a retyón, hát had örüljek már neki egy kicsit, különben is az én bélszínem, hülyegyerek. Na, elment aztán elvonóra a Gabesz, azóta elkezdte az eltén a közgázt, felvették államira pont az utolsó évben, hogy még voltak állami helyek rá, most meg Izraelbe van ösztöndíjjal, lett kint csaja meg minden, állítólag el is fogja már jegyezni.

/Lk, 15,11-32/